A disznó is ad tejet, mégsem isszuk meg: ez az oka
A világ különböző pontjain rengeteg különböző állattól származó tejet fogyasztanak, ám a sertések teje ezekből szinte mindig kimarad. Pedig a kocák ugyanúgy termelnek tejet, amely zsírt, fehérjét és cukrot is tartalmaz. Akkor mégis miért nem isszák sehol?
A különböző kultúrákban tehén-, kecske-, juh-, teve-, jak- és még rénszarvastejet is fogyasztanak, a sertéstej viszont szinte teljesen hiányzik az étrendünkből. Valójában a sertések tejtermelésével alapvetően nincs probléma. A koca meglepően sok tejet képes előállítani a malacainak, az anatómiai felépítése azonban nagyon eltér a tehénétől.
A tehénnek nagy tőgye és négy, könnyen hozzáférhető csecsbimbója van, amelyekhez egyszerűen csatlakoztatható fejőgép. A koca ezzel szemben hosszú sorban elhelyezkedő, kisebb emlőmirigyekkel rendelkezik a hasa mentén. A tejhez ráadásul nem férhetünk hozzá akármikor, mivel alapvetően a malacok szoptatása váltja ki a tejleadási reflexet, amely rövid, gyors szakaszokban történik.
A mennyiség is fontos különbség. A modern tejelő teheneket hosszú időn át úgy szelektálták, hogy lényegesen több tejet termeljenek annál, mint amennyire egyetlen borjúnak szüksége lenne. Ez a többlet teszi gazdaságossá a tejtermelést.
A koca tejmennyisége ezzel szemben szorosan igazodik az alom igényeihez. Egy sertésnek akár tíznél több malaca is lehet, amelyek rendkívül hatékonyan elfogyasztják az elérhető tejet. Így alig marad olyan felesleg, amelyet az ember gazdaságosan begyűjthetne.
A szarvasmarhák több szempontból ideálisak a tejtermeléshez. Nagy testűek, viszonylag nyugodtak, csoportosan tarthatók, fűvel és más rostos növényi takarmánnyal is jól boldogulnak, tőgyük könnyen hozzáférhető, és nagy mennyiségű tejet képesek termelni. Ráadásul ugyanaz az állat hosszú időn keresztül fejhető, így folyamatos élelmiszerforrást biztosít. A sertéseknél ezzel szemben a fejés bonyolultabb, az állatok kevésbé együttműködők, stresszhelyzetben veszélyesek lehetnek, a megszerezhető tejmennyiség pedig jóval kisebb. Gazdasági szempontból ezért aligha érné meg sertéstejre épülő rendszert kialakítani.
A sertéstej nem mérgező, és önmagában nincs olyan tulajdonsága, amely miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne. Összetétele azonban eltér a tehéntejétől.
A malacok nagyon gyors növekedése miatt a kokca teje viszonylag gazdag zsírban és fehérjében. Ez biológiailag teljesen logikus, hiszen az anyatej az adott faj utódainak fejlődéséhez igazodik. A sertéstej ezért egyszerűen más tulajdonságú alapanyag lenne, amelyhez külön feldolgozási és élelmiszeripari rendszert kellene kialakítani.
Az ember azért sem kezdett sertéstejet inni, mert a tejgazdaság már évezredekkel ezelőtt más állatok köré épült fel. Szarvasmarhát, kecskét, juhot, tevét, bivalyt, jakot, kancát, rénszarvast és szamarat is fejtek különböző közösségekben. Ezek az állatok kezelhetőségük, társas viselkedésük, táplálkozásuk és tejtermelésük miatt alkalmasabbak voltak erre, idővel pedig teljes kultúra és iparág épült köréjük. A tejből sajt, vaj, joghurt, tejszín, tejpor és számtalan más termék készült, miközben speciális fajták, gépek és feldolgozóüzemek jelentek meg.
Olvasd el ezt is!