Tizenkét kutya utazott a Titanicon, de csak három élte túl a katasztrófát

A korszak egyik legfényűzőbb óceánjáróján az első osztály utasai bőröndökkel, estélyi ruhákkal, személyzettel, olykor pedig házi kedvenceikkel szálltak hajóra. J. Joseph Edgette, a Widener University kutatója szerint tizenkét kutya jelenlétét lehet biztosan igazolni a Titanicon, és közülük csak három jutott be a mentőcsónakokba.

A három megmenekült kutyában volt egy közös vonás: mind apró termetűek voltak. Két pomerániai és egy pekingi palotakutya élte túl az éjszakát, valószínűleg azért, mert gazdáik könnyen magukkal tudták vinni őket, takaróba burkolva vagy ölben tartva. A nagyobb kutyáknak erre aligha volt esélyük.

Az egyik túlélő pomerániai kutyát Ladynek hívták, gazdája, Margaret Hays pedig nem sokkal az út előtt vásárolta meg Párizsban, írja a Smithsonian. Amikor megkezdődött az evakuálás, Hays állítólag takaróba csavarta a kutyát, és így vitte magával a 7-es mentőcsónakba. A másik ismert túlélő Sun Yat-Sen, a pekingi palotakutya volt, aki Myra Harper és férje, Henry S. Harper társaságában utazott. Amikor megkérdezték az egyik gazdát, hogyan kerülhetett a kutya is a csónakba, úgy fogalmazott: volt hely, és senki sem tiltakozott.

A harmadik túlélő egy név szerint nem ismert pomerániai volt, amely Elizabeth Jane Anne Rothschilddal jutott be a 6-os mentőcsónakba. A Carpathia legénysége először nem akarta felengedni az állatot a mentőhajóra, Rothschild azonban nem volt hajlandó nélküle kiszállni a csónakból.

A Titanic kutyáinak többsége azonban a hajón maradt. A források King Charles spánielt, airedale terriereket, foxterriert, francia bulldogot és dán dogot is említenek. Egy család később biztosítási kártérítést kapott két elveszített kutyája után. Egy másik, gyakran emlegetett történet szerint egy nő nem volt hajlandó hátrahagyni a dán dogját, és vele együtt halt meg.

A nagyobb kutyák többségét a hajó csónakfedélzetén kialakított kennelekben tartották, néhány kisebb állat azonban gazdája kabinjában maradhatott. Napi ellátásukról a hajó ácsa gondoskodott, a kutyákat naponta egyszer vitték ki mozogni. Az út későbbi szakaszára még egy kisebb kutyakiállítást is terveztek, de erre már nem kerülhetett sor. A hajó április 14-én jéghegynek ütközött, majd április 15-én hajnalban elsüllyedt.

A tragédia idején valaki állítólag kiengedte a kennelekből a kutyákat. A beszámolók szerint az állatok a megdőlt fedélzeten rohangáltak, miközben a hajó lassan a víz alá süllyedt. A jelenet a Titanic történetének ritkábban emlegetett részét mutatja meg: az emberek mellett ott voltak azok az állatok is, amelyek gazdáik döntéseitől és a káosztól függtek.