Élő utasok rekedhettek a Titanic belsejében a süllyedés után
A Titanic története több mint egy évszázaddal a katasztrófa után is különleges helyet foglal el a kollektív emlékezetben. Kevés hajószerencsétlenség vált ennyire ismertté, és talán kevés esemény hagyott maga után ennyi megválaszolatlan kérdést. A történészek, mérnökök és a Titanic iránt érdeklődők a mai napig igyekeznek rekonstruálni, mi történt pontosan a luxushajó utolsó óráiban. Az egyik legnyugtalanítóbb felvetés pedig az, hogy bárki életben maradt-e a hajó belsejében azután, hogy a Titanic eltűnt a víz alatt.
A Titanic 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből New York felé. Négy nappal később, április 14-én este jéghegynek ütközött az Atlanti-óceán északi részén. A sérülés végzetesnek bizonyult. Bár a hajót korszerű vízzáró rekeszekkel látták el, a károk túl nagy területet érintettek, és a tengervíz fokozatosan egyre több részét árasztotta el a hajótestnek. Fontos kiemelni, hogy a Titanic süllyedése nem egyik pillanatról a másikra történt. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a hajó belsejét rekeszek osztották fel. Ahogy az első terek megteltek vízzel, a tengervíz fokozatosan jutott tovább a következő szakaszokba, ezért a hajó több mint két és fél órán át a felszínen maradt, miközben az orr-rész egyre mélyebbre merült.
Ez a folyamat különös helyzetet teremtett. Az orr-rész folyamatosan veszítette el a felhajtóerejét, a tat, vagyis a hajó hátsó része viszont sokáig nagyrészt száraz maradt. Az utolsó percekben ezért a hajó hátsó része magasan kiemelkedett a vízből. Szemtanúk beszámolói szerint úgy meredt az ég felé, mintha egy hatalmas oszlop lenne. A kérdés szempontjából éppen ez a rész a legérdekesebb. Míg az orr-részben a levegőnek fokozatosan volt ideje távozni, a tatban jelentős mennyiségű levegő rekedhetett. Amikor a hajótest kettétört, majd a hátsó rész is megkezdte végső süllyedését, elméletileg létrejöhettek olyan zárt terek, amelyekben még maradt levegő.
A történelem ismer olyan eseteket, amikor elsüllyedt hajók belsejében kialakuló légzsebek átmenetileg életben tartottak embereket. A legismertebb modern példa 2013-ban történt Nigéria partjainál, ahol egy hajószakács több mint két napot élt túl egy felborult vontatóhajó légzsebében, mire a búvárok rátaláltak.
A Titanic esetében azonban egészen más körülményekről beszélünk. A roncs mintegy 3800 méteres mélységben nyugszik, ahol hatalmas a víznyomás, és semmilyen légzseb nem maradhat fenn hosszabb ideig. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a tat bizonyos részeiben néhány ember még életben volt, amikor a hajó eltűnt a felszín alatt. Ez azonban legfeljebb néhány másodpercig tarthatott.
A túlélők beszámolói szerint a végső merülést követően tompa, víz alatti robajok hallatszottak. Sok szakértő úgy véli, hogy ezek a hangok a hajó belsejében lévő, levegővel telt terek összeroppanásából származhattak. Ahogy a Titanic egyre mélyebbre süllyedt, a növekvő nyomás fokozatosan legyőzte a bennrekedt levegő ellenállását. A mindenkit érdeklő kérdésre éppen ezért nincs teljes bizonyossággal adható válasz. Arra nincs bizonyíték, hogy bárki túlélte volna a hajó elmerülését, arra viszont a fizika törvényei alapján van esély, hogy egyesek még néhány pillanatig életben maradtak a tat belsejében kialakult légzsebekben.
Olvasd el ezt is!