A baj már a helyszín kiválasztásával elkezdődött. A Moszkva melletti Hodinka-mezőt korábban katonai gyakorlatokra használták, ezért árkok, gödrök és egyenetlenségek tarkították. A szervezést II. Miklós cár nagybátyja, Szergej Alekszandrovics nagyherceg, Moszkva kormányzója irányította. A terület egy részét fadeszkákkal fedték le, és úgy számoltak, hogy körülbelül 200-300 ezer ember érkezik majd. Súlyosan alábecsülték az érdeklődést.
Az ünnepségre száznál is több standdal készültek, ahol különböző ajándékokat osztottak volna. A hír hatalmas tömeget vonzott, az emberek pedig már az előző este elkezdtek gyülekezni. Május 30-án reggel körülbelül 750 ezren lehettek a Hodinka-mezőn. Hamarosan különböző pletykák kezdtek terjedni: egyesek azt beszélték, hogy aranyat is osztanak majd, később pedig elterjedt a hír, hogy nem jut mindenkinek az ajándékokból, a kenyérből, a sörből és az emlékbögrékből. A tömeg megindult. A standoknál dolgozók attól tartottak, hogy az emberek rájuk döntik a bódékat, ezért a náluk lévő ajándékokat elkezdték bedobálni a tömegbe. Egyszerre tízezrek próbáltak előrejutni. Aki elesett, annak szinte esélye sem volt felállni.
A hatalmas tömeg súlya alatt a mezőre helyezett fadeszkák is beszakadtak. Az árkok és gödrök megteltek emberekkel, akik egymásra zuhantak, miközben mögöttük újabb és újabb sorok nyomultak előre. A tömeg olyan hatalmas volt, hogy sokan észre sem vették, mi történik néhány méterrel arrébb. A több százezer emberre mindössze 1800 rendőr jutott. Mire sikerült úrrá lenni a helyzeten, körülbelül 1400 ember vesztette életét. A tragédia ellenére az ünnepségek nem álltak le.
A történtekről értesítették II. Miklóst, a cári család azonban a terveknek megfelelően délben elindult a Hodinka-mezőn felállított pavilonhoz. Miklós húga, Olga Alekszandrovna később úgy emlékezett vissza, hogy hintójukból először azt hitte, a mellettük elhaladó szekerekről integetnek feléjük az emberek. Csak később értette meg, mit lát valójában: a kocsikon a tömegben halálra taposott áldozatok holttesteit szállították. A cár másik húga, Kszenyija Alekszandrovna szintén megdöbbent azon, hogy az ünnepség folytatódott. Visszaemlékezése szerint a zenekarok megállás nélkül játszották az indulókat, miközben még mindig holttesteket vittek el a helyszínről. A cárnak azonban még aznap este egy másik döntést is meg kellett hoznia.
A francia nagykövet estére nagyszabású bált szervezett, amelyen II. Miklós megjelenését is várták. A frissen kialakult francia–orosz szövetség miatt a távolmaradás diplomáciai problémát okozhatott volna. A cár és felesége, Alexandra a tragédia után nem akart részt venni az eseményen, környezetükből azonban többen a megjelenés mellett érveltek. Egyik tanácsadója ezzel szemben arra figyelmeztette az uralkodót, hogy ellenfelei azt mondhatják majd: míg ő táncolt, az alattvalóit temették. II. Miklós végül elment a bálba. A döntés súlyosan ártott a megítélésének. A tragédia és az arra adott reakció sokak számára már uralkodása legelején azt az érzetet keltette, hogy a cári udvar távol áll alattvalói mindennapi valóságától.
A felelősség kérdése is komoly feszültséget okozott. Többen Szergej nagyherceget tartották felelősnek a katasztrófáért, és az ügyben vizsgálat is indult. Amikor azonban hivatalosan is felmerült a felelőssége, a Romanov család több tagja tiltakozott. A nagyherceg végül hivatalában maradt, a moszkvai rendőrfőnököt, Alekszandr Vlaszovszkijt viszont elbocsátották.
A Hodinka-mező tragédiája így baljós nyitánya lett II. Miklós uralkodásának. A férfi, aki később az Orosz Birodalom utolsó cárjaként vonult be a történelembe, már koronázásának napjaiban egy több mint ezer halálos áldozatot követelő katasztrófa árnyékába került.
Olvasd el ezt is!