Az utolsó Romanov végül kanadai farmerként halt meg

Olga Alekszandrovna Romanova 1882. június 13-án született a szentpétervári Peterhof-palotában. Apja III. Sándor orosz cár, anyja a dán királyi családból származó Dagmar hercegnő, későbbi nevén Marija Fjodorovna cárné volt. Anyai nagyapja, IX. Keresztély dán király révén Olga számos európai uralkodóházzal rokonságban állt, ami később az életét is megkönnyítette.

Hat gyermek közül ő volt a legfiatalabb. Testvérei közé tartozott a későbbi II. Miklós, valamint Georgij, Mihail és Kszenyija. Olga gyermekkorában Oroszország még csak néhány évtizeddel járt a jobbágyság felszámolása után, miközben az iparosodás és az olyan politikai irányzatok, mint a kommunizmus és az anarchizmus egyre nagyobb teret nyertek.

Nagyapja meggyilkolása után a Romanov család biztonsága prioritást élvezett, ezért Olga és testvérei főként a gatcsinai palotában nevelkedtek. Mindennapjaik a rangjukhoz képest meglepően puritánok voltak. Kemény tábori ágyakon aludtak, hajnalban keltek, hideg vízben mosakodtak, zabkását reggeliztek, oktatásukban pedig a történelem, a földrajz, az ókori kultúrák, az európai nyelvek és a vallás kaptak fontos szerepet.

Hatévesen életveszélyes helyzetbe került, de túlélte az 1888-as borki vasúti katasztrófát, amelyben 21 ember meghalt. Bár egyesek úgy gondolták, merénylet történt, a hivatalos vizsgálat szerint baleset vezetett a tragédiához. Apja 1894-ben, 49 évesen vesebetegségben halt meg. Olga nagyon közel állt hozzá, ezért elvesztése mélyen érintette. Ekkor került trónra 26 éves bátyja, II. Miklós.

Olga 1901-ben, 19 évesen ment férjhez a 33 éves Péter Alekszandrovics oldenburgi herceghez. A férfi szenvedélyesen érdeklődött az irodalom és a szerencsejáték iránt, szexuális kapcsolat pedig állítólag nem volt köztük. A pár egy kétszáz szobás szentpétervári palotában élt, külön hálószobákban, az épület két végében. Olga hamar boldogtalan lett, depresszióval küzdött, és egy időre annyira hullani kezdett a haja, hogy parókát kellett viselnie. Már 1903-ban válni szeretett volna, férje azonban elutasította ezt az ötletet.

Ezekben az években került még közelebb II. Miklós családjához. Unokahúgai közül leginkább keresztlányához, Anasztáziához kötődött, akiről a kivégzés után olyan pletykák keringtek, hogy túlélhette a mészárlást.

Olga később beleszeretett Nyikolaj Kulikovszkij katonatisztbe. Bátyja sokáig ellenezte a kapcsolatot a férfi alacsonyabb társadalmi rangja miatt, végül megtört, és 1916-ban érvénytelenítették Olga első házasságát. Néhány héttel később hozzáment Kulikovszkijhoz, házasságukból két fiú született, Tihon 1917-ben, Jurij pedig 1919-ben.

Ekkor Oroszország már összeomlóban volt. Az első világháború súlyos válságba sodorta az országot, II. Miklós 1917 márciusában lemondott a trónról, októberben pedig a bolsevikok átvették az ország irányítását.

Olga, férje, Kszenyija és más családtagjaik eközben házi őrizetbe kerültek a Krímben. A jaltai forradalmi tanács halálra ítélte őket, kivégzésüket azonban előbb a helyi szovjetek közötti rivalizálás késleltette, majd a benyomuló német csapatok megszüntették a közvetlen veszélyt. 1919 novemberében menekülniük kellett: a dán konzul, Thomas Schytte rezidenciáján találtak menedéket. Konstantinápolyon és a Fekete-tenger térségén keresztül jutottak el Belgrádba, 1920 húsvétján pedig Dániába.

A család előbb az amalienborgi palotában, majd Hvidørében élt Olga anyjával. Marija Fjodorovna 1928-as halála után Olga a rá eső örökségből egy Knudsminde nevű farmot vásárolt Koppenhága közelében. Az egykori cár lánya ekkor már földet művelt, háztartást vezetett és értékes festményeiből szerzett bevételt. Otthonában sok orosz emigránst fogadott, miközben továbbra is kapcsolatban maradt az európai királyi családokkal.

A második világháború újabb bizonytalanságot hozott. Németország 1940-ben megszállta Dániát, Olga két fia pedig egy időre hadifogságba került. A háború utáni szovjet jelenlét aggasztotta a családot, ezért 1948-ban elhagyták Dániát. Előbb Nagy-Britanniába utaztak, ahol VI. György király is közreműködött abban, hogy Kanadában találjanak menedéket, a család pedig átmenetileg a Hampton Court-palotában kapott szállást.

Ontario államban, Campbellville közelében farmot vásároltak, amit az idősödő házaspárnak egyre nehezebb volt fenntartania. 1952-ben így visszaköltöztek Torontóba, rá pár évre pedig Nyikolaj életét veszette. Olga két évvel később, 1960. november 24-én, 78 évesen hunyt el, miután néhány nappal korábban kómába esett.

November 30-i temetésén sokan megjelentek, férje mellett helyezték nyugalomra a torontói York Cemeteryben. Olga élete végéig festett, több mint kétezer alkotást készített papíron, vásznon és kerámián. Takarékos életmódjának és művészetének köszönhetően több mint 200 ezer kanadai dolláros vagyont halmozott fel.