1838-ban a 29 éves Charles Darwin már komoly tudományos tapasztalatokkal rendelkezett. A HMS Beagle fedélzetén tett világ körüli útja során számos távoli vidéket bejárt, és egyre nagyobb figyelmet szentelt kutatásainak.
Magánéletében ugyanakkor fontos döntés előtt állt. Régóta jó kapcsolatot ápolt unokatestvérével, a nála egy évvel idősebb Emma Wedgwooddal, aki művelt, sokat utazott nő volt, kiválóan zongorázott, és egy ideig Frédéric Chopinnél is tanult. Darwin számára Emma vonzó társnak tűnt, a házasság gondolata mégis komoly kétségeket ébresztett benne. Attól tartott, hogy a családi kötelezettségek akadályozhatják tudományos pályafutását, és kevesebb ideje marad az utazásokra, valamint a kutatásra – olvashatjuk az Eudaimoniac cikkében.

A tudós 1838 tavaszán kezdte feljegyezni a házassággal kapcsolatos gondolatait. A nőtlen élet mellett elsősorban a szabadság szólt: kedvére utazhatott volna, új földrészeket fedezhetett volna fel, és teljes figyelmét a munkájának szentelhette volna.
Néhány hónappal később részletesebb listát is készített, amelyben a házasság pozitívumait és negatívumait állította szembe egymással.
A hátrányok felsorolása azonban jóval hosszabbra sikerült. Aggódott az anyagi kiadások, a gyermekneveléssel járó felelősség és a családi látogatások miatt, de még az is zavarta, hogy a házasság következtében kevesebb pénze maradhat könyvekre. A tudós a vitákat, a szabadidő elvesztését és a barátokkal töltött esték megritkulását is a lehetséges kellemetlenségek közé sorolta.

Darwin sokáig mérlegelte, melyik életforma lenne számára megfelelőbb. Bár a házasság hátrányai első pillantásra túlsúlyban voltak, idővel egyre inkább foglalkoztatta az a gondolat, hogy mi történik majd vele idős korában. Elképzelte, milyen lenne egész életében egyedül dolgozni, majd megöregedni anélkül, hogy valakivel megoszthatná a gondolatait és az élményeit. Végül arra jutott, hogy a családi életért érdemes feláldoznia szabadságának egy részét.
1838. november 11-én megkérte Emma Wedgwood kezét, aki igent mondott. A pár 1839 januárjában házasodott össze, és egészen Darwin 1882-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt.
Darwin és Emma házassága nem volt mentes a nehézségektől. Tíz gyermekük született, közülük hármat fiatalon elveszítettek, ami mindkettőjüket mélyen megviselte. Kapcsolatuk másik nagy kihívását vallási nézeteik különbözősége jelentette. Emma mélyen hívő keresztény volt, míg Darwin tudományos munkássága során fokozatosan eltávolodott a hagyományos vallásos meggyőződéstől. Emma már az eljegyzésük idején aggodalmát fejezte ki emiatt. Egy levelében arról írt, hogy az őszinte kételyeket nem tartja bűnnek, mégis fájdalmasnak érezné, ha hitbeli különbségeik elválasztanák őket egymástól. Ugyanakkor különösen fontosnak tartotta, hogy férje ne titkolja el előle a gondolatait pusztán azért, mert fél megbántani őt.
A házaspár levelezése arról tanúskodik, hogy a nézeteltérések ellenére igyekeztek nyíltan beszélni egymással a hitről, a tudományról és személyes kétségeikről. Darwin nem sokkal az eljegyzésük után maga is elismerte, hogy Emma hatására talán felismerheti: az életben nagyobb boldogság is létezik annál, mint elméleteket alkotni és tényeket gyűjteni a magányban.
A házasságuk végül 43 éven át tartott. Bár Darwin eredetileg attól félt, hogy a családi élet akadályozza majd tudományos munkáját, éppen ebben az időszakban születtek meg legfontosabb művei, köztük az 1859-ben megjelent A fajok eredete. A történet különösen érdekes részlete, hogy a tudós, aki kezdetben szinte minden lehetséges hátrányt összeírt a házasságról, végül élete egyik legfontosabb döntésének tekintette, hogy Emma mellett kötelezte el magát.
Olvasd el ezt is!
