Házasság a középkorban: nem a vőlegény feküdt a menyasszony mellé
Érdekes látvány, amikor az oltár előtt ott áll a menyasszony, mellette viszont nem a leendő férje, hanem annak képviselője foglal helyet. A középkori uralkodóházakban egy házasság akkor is létrejöhetett, ha a pár egyik tagja több száz kilométerre tartózkodott. A meghatalmazásos esküvők furcsának tűnő szokása mögött nagyon is gyakorlatias megfontolások álltak.
Az uralkodói frigyek gyakran országok, birtokok és dinasztiák sorsát döntötték el. Egy jól időzített házasság békét teremthetett, katonai szövetséget alapozhatott meg, vagy értékes területeket juttathatott egy család kezére. A megállapodás életbe léptetését ezért nem feltétlenül akarták hónapokig halogatni csak azért, mert a menyasszony és a vőlegény nem tudott egyszerre ugyanazon a helyen megjelenni. A távol lévő felet ilyenkor egyszerűen egy előre kijelölt meghatalmazott képviselte. Részt vett a szertartáson, és a házasulandó nevében megtette az előírt nyilatkozatokat. Előfordulhatott az is, hogy mindkét fél helyett képviselő jelent meg, az uralkodói házasságok esetében azonban leggyakrabban csak a vőlegény maradt távol.
A megoldás különösen hasznosnak bizonyult egy olyan korban, amikor egy hosszabb utazás hónapokat vehetett igénybe. A rossz utak, a háborúk, a járványok és a veszélyes tengeri átkelések bármikor keresztülhúzhatták az esküvő terveit. A politikai megállapodás viszont sokszor már azelőtt életbe lépett, hogy az ifjú pár egyáltalán találkozott volna, írja a Mental Floss.
A szokás egyik legismertebb példája Bretagne-i Anna és Habsburg Miksa frigye. A hercegnő mindössze 13 éves volt, amikor 1490 decemberében Rennes-ben meghatalmazott útján hozzáment a későbbi német-római császárhoz. Miksa nem utazott el az esküvőre, helyette képviselője állt Anna mellé a ceremónián. A frigy híre Párizsban aligha keltett lelkesedést. Bretagne ekkor még önálló hercegség volt, amelyet a francia korona régóta igyekezett az ellenőrzése alá vonni. Anna és Miksa házassága azzal fenyegetett, hogy a stratégiai jelentőségű terület a Habsburgok befolyása alá kerül.
A ceremónia az oltárnál nem ért véget. A későbbi beszámolók szerint Miksa képviselője, Wolfgang von Polheim aznap este páncélban feküdt Anna mellé, csupán jobb kezét és lábát hagyva fedetlenül, az ágyban pedig kard választotta el őket egymástól. A meghatalmazott hozzáérhetett a hercegnő fedetlen lábához vagy térdéhez, amivel jelképesen beteljesedett a házasság. A különös rítusnak nem erotikus, sokkal inkább jogi jelentősége volt: azt kellett érzékeltetnie, hogy a távol lévő vőlegény nevében a frigy minden szükséges eleme teljesült.
Végül ez sem mentette meg a házasságot. VIII. Károly francia király csapatai bevonultak Bretagne-ba, Anna pedig 1491-ben hozzáment a francia uralkodóhoz. A Miksával kötött, el nem hált frigyet később érvénytelenítették. A fordulat a Habsburgok számára különösen megalázó volt, VIII. Károly ugyanis korábban Miksa lányának, Margitnak a jegyese volt.
A meghatalmazásos esküvők a következő évszázadokban is felbukkantak az európai udvarokban. A későbbi II. Jakab angol király 1673-ban úgy vette feleségül a mindössze 14 éves Modenai Máriát, hogy az itáliai ceremónián Henry Mordaunt, Peterborough grófja állt a helyére. A katolikus menyasszony csak hetekkel később érkezett Angliába, ahol végre személyesen is találkozott férjével.
Olvasd el ezt is!