Disznókat ítéltek el, a patkányok pedig ügyvédet kaptak a középkorban
Képzeljünk el egy tárgyalótermet, ahol nem emberek, hanem disznók, patkányok vagy éppen rovarok a vádlottak. Első hallásra inkább tűnik egy humoros mesének, mint valós történelmi eseménynek. A középkori és kora újkori Európában mégis akadtak olyan perek, amelyekben állatokat idéztek bíróság elé, ügyvédeket rendeltek melléjük, sőt néhány esetben ugyanaz a büntetés várt rájuk, mint más bűnelkövetőkre.
Az állatperek Európában a 13. és a 18. század között váltak igazán elterjedtté, főként Franciaországban, Svájcban és a német területeken. A vádlottak között disznók, patkányok, rovarok, lovak, bikák és más állatok is szerepeltek. A vád lehetett emberölés, termények elpusztítása vagy vallási értelemben vett természetellenes cselekedet. Az egyik legismertebb eset 1386-ban történt a normandiai Falaise-ban. A források szerint egy koca halálosan megsebesített egy kisgyermeket, majd a bíróság emberölés miatt elítélte. Az állatot a beszámolók szerint emberi ruhába öltöztették, végigvezették a városon, majd kivégezték. A mai felfogás szerinti kegyetlen és szinte felfoghatatlan jelenet a korabeli közösség számára a jog rendjének helyreállítását jelenthette.
Hasonlóan bizarr ügyet jegyeztek fel 1457-ben Burgundiában, Savigny közelében. Egy koca megölt és részben felfalt egy ötéves gyermeket, a perben pedig nem csupán az anyaállat, hanem a vele lévő hat malac is szerepelt. A kocát bűnösnek találták és kivégezték, a malacokat viszont bizonyíték hiányában felmentették. Ez a részlet mutatja meg igazán, mennyire komolyan vették a jogi formákat: a vádlott állat volt, az eljárásnak mégis szabályosnak kellett maradnia.
A 16. század elején a burgundiai Autun egyházmegyéjében már patkányok kerültek a bíróság elé, mert a gazdák szerint felfalták az árpatermést. Védelmüket Bartholomäus Cassaneus, a később ismertté vált francia jogtudós látta el. Érvelése szerint a patkányokat szabályosan kellett volna beidézni, és biztonságos útvonalat is kellett volna biztosítani számukra, hiszen a falvakban macskák és kutyák veszélyeztették őket. A történet szerint az ügy végül jogi kifogások miatt elakadt.
A rovarok elleni perek még különösebbnek hatnak. 1478-ban svájci kártevő bogarak ellen indult egyházi eljárás, amelyben a lausanne-i püspök nevében felszólították őket a termőföldek elhagyására, és egyházi átokkal fenyegették őket. 1587-ben a franciaországi Saint-Jean-de-Maurienne környékén szőlőket pusztító ormányosbogarak ügyében a védelem arra hivatkozott, hogy ezek az élőlények is Isten teremtményei, ezért joguk van az élethez. A közösség végül állítólag külön területet jelölt volna ki számukra, ahová átköltözhettek volna – legalábbis jogi értelemben.
A legismertebb különös esetek közé tartozik a baseli kakas pere is, amely 1474-ben történt. Az állatot azzal vádolták, hogy tojást rakott, amit a korabeli hiedelem természetellenes és veszélyes jelnek tartott. Úgy vélték, az ilyen tojásból baziliszkusz vagy más démoni lény kelhet ki. A történet szerint a kakast és a tojást boszorkánysághoz kapcsolódó bűn miatt elégették.
Olvasd el ezt is!