A halálnál is rosszabb: „ezer vágással” sújtották az elítélteket a császári Kínában

A lingcsi története több mint ezer évvel ezelőtt kezdődött, pontos eredetét azonban máig nem sikerült egyértelműen meghatározni. A büntetés során az elítéltet rendszerint egy faoszlophoz kötözték, majd a hóhér egymás után vágásokat ejtett a testén, később pedig a végtagjait is megcsonkíthatta. Ezt követően rendszerint lefejezte vagy átszúrta a szívét. A kivégzés pontos menete korszakonként és esetenként változhatott. A források szerint előfordult az is, hogy a hóhér már az elején megölte az elítéltet, a további csonkítás pedig csak ezután következett. A családtagok állítólag olykor pénzt fizettek azért, hogy szerettük minél gyorsabban meghaljon.

A lingcsi kegyetlenségét a korabeli kínai felfogás tovább fokozta. A konfuciuszi hagyományban nagy jelentőséget tulajdonítottak a test épségének, ezért a holttest feldarabolása önmagában is súlyos megaláztatásnak számított. A büntetést főként áruláshoz és más kiemelten súlyos bűncselekményekhez kötötték, ám egyes uralkodók ennél szélesebb körben is alkalmazták. A lingcsi idővel bekerült a törvényekbe, alkalmazását azonban már a császárkorban is sokan ellenezték. A 12. században élt költő és hivatalnok, Lu You például az eltörlését sürgette. Kezdeményezése akkor nem járt sikerrel, érveire azonban évszázadokkal később is hivatkoztak a büntetés megszüntetését követelők.

Az „ezer vágás” elnevezést nem kell szó szerint érteni, a kivégzés menete ugyanis koronként változott. A Jüan-dinasztia idején például száz vágásban határozták meg a büntetés mértékét, míg a Ming-korból ennél jóval nagyobb számokról is maradtak feljegyzések. A lingcsi egyik leghírhedtebb áldozata Liu Jin, a Ming-dinasztia nagyhatalmú eunuchja volt. A császári udvarban óriási befolyásra tett szert, végül azonban összeesküvéssel vádolták meg. 1510-ben lingcsire ítélték, a kivégzést pedig három napra tervezték. A korabeli beszámolók szerint több mint háromezer vágást kellett volna elszenvednie, ám Liu már a második napon, nagyjából négyszáz után meghalt. Néhány évtizeddel később Yuan Chonghuan, a Ming-dinasztia egyik híres hadvezére is ugyanerre a sorsra jutott. Árulással vádolták, és 1630-ban kivégezték. Az ügy tragikus fordulatot vett, amikor később olyan bizonyítékok kerültek elő, amelyek szerint a vádak megalapozatlanok voltak. A 18. században Qianlong császár végül hivatalosan is tisztázta a hadvezér nevét.

A 19. századra a nyugati diplomaták és utazók is egyre többet írtak a lingcsiről. Többen sürgették a büntetés eltörlését, ám erre még évtizedeket kellett várni. A kivégzési mód utolsó időszakából már fényképek is fennmaradtak. Az egyik legismertebb dokumentált eset Fu Zhulié, egy mongol őré volt, akit ura meggyilkolása miatt ítéltek halálra. Ekkorra már egyre erősebb volt az igény a lingcsi eltörlésére. A Csing-dinasztia reformerei a büntetőjog átalakítását és több kegyetlen büntetés megszüntetését sürgették. Fu Zhuli kivégzésére 1905. április 10-én került sor, a lingcsit pedig két héttel később, április 24-én törölték el hivatalosan. Az „ezer vágás halála” ezzel több évszázad után eltűnt a kínai büntetőjogból. A fennmaradt leírások és a 20. század elején készült fényképek azonban máig őrzik a császári Kína egyik leghírhedtebb kivégzési módjának emlékét.