Falakba rejtették a papokat, hogy megmentsék őket a kivégzéstől

A Tudor-kor vallási konfliktusai több uralkodó idején is véres következményekkel jártak. I. Mária protestánsokat küldött máglyára eretnekség vádjával, féltestvére, a protestáns I. Erzsébet trónra lépése után pedig a katolikusok kerültek egyre nagyobb nyomás alá. A királynő ellen több katolikus összeesküvést is szőttek. Sok terv célja az volt, hogy I. Erzsébetet eltávolítsák a trónról, helyére pedig katolikus unokatestvérét, Stuart Máriát ültessék. Az összeesküvések jelentős részét Francis Walsingham, a királynő hírszerzésének vezetője leplezte le, a hatalom azonban ezt követően is tartott attól, hogy az angol katolikusok újabb lázadást szervezhetnek.

Azok a katolikusok, akik megtagadták, hogy részt vegyenek az anglikán istentiszteleteken, és nem ismerték el az uralkodót az egyház fejének, súlyos büntetésre számíthattak. Pénzbírság, börtön, kínzás, sőt kivégzés is fenyegette őket, a katolikus papokat pedig külön erre kijelölt papvadászok keresték országszerte.

Az üldözöttek védelmére tehetős katolikus családok titkos búvóhelyeket alakítottak ki kastélyaikban és vidéki udvarházaikban. Az angolul priest hole-nak nevezett, szűk rejtekek a falburkolatok mögött, padlásokon, lépcsők alatt vagy kandallók mellett húzódtak meg. Némelyikhez titkos alagút is tartozott, amelyen keresztül a pap elhagyhatta az épületet. A nagyobb kamrákban olykor misét tartottak, és itt őrizték azokat a kegytárgyakat is, amelyek leleplezhették volna a ház lakóit. Amikor megérkeztek a hatóságok, a papnak gyakran percek alatt kellett eltűnnie valamelyik alig észrevehető üregben.

A leghíresebb rejtekhelyépítő Nicholas Owen volt. Olyan ügyesen álcázta a bejáratokat, hogy azokat még a házak módszeres átvizsgálása során is nehéz volt észrevenni. Kandallók, faburkolatok és mellékhelyiségek mögött is kialakított paplyukakat, pontos számukat azonban senki sem ismeri. Elképzelhető, hogy néhány még ma is felfedezetlenül rejtőzik.

Owent a lőpor-összeesküvés után elfogták, majd a londoni Towerbe vitték. Azzal gyanúsították, hogy köze volt az I. Jakab király és a parlament ellen tervezett merénylethez. Kínpadra feszítették, és az elszenvedett sérülésekbe belehalt. A katolikus egyház 1970-ben szentté avatta.

A papvadászok maguk is kifinomult módszerekkel dolgoztak. Ácsokat és kőműveseket vittek magukkal, felszedték a padlódeszkákat, lebontották a falburkolatokat, és olykor csak úgy tettek, mintha távoznának, hátha a bujkáló előmerészkedik. A paplyukak ennek ellenére számos ember életét mentették meg. A rejtőzködők időnként napokat töltöttek bennük étlen-szomjan, a rosszul szellőző üregekben pedig még a fulladás veszélye is fenyegette őket. Ma több angliai kastélyban és udvarházban is láthatók ezek az apró, sötét kamrák. A falak mögött meghúzódó rejtekhelyek azt mutatják, milyen messzire mentek el az emberek, hogy megvédjék hitüket és elkerüljék a letartóztatást, a kínzást vagy a kivégzést.

(Borítókép)