Sonia Bonet / Shutterstock.com
augusztus 01., 2026  ●  Kultúra
Hamu és Gyémánt

10 méter magasan lógtak a várfalból a középkori vécék

Ha ma belépünk egy középkori várba, tekintetünk főleg a vastag kőfalakra, a tornyokra és a védművekre szegeződik. Pedig akad egy részlet, amely első pillantásra alig tűnik fel, mégis rengeteget elárul arról, hogyan éltek évszázadokkal ezelőtt. A várak vécéit ugyanis gyakran 10 méterrel a föld fölé, a falakból kiugró fülkékbe építették, ennek pedig nagyon is jó oka volt.

A középkori várak illemhelyeit angolul garderobe-nak vagy privynek nevezték. Többnyire egy lyukkal ellátott fapadból álltak, amely alatt mély akna húzódott. Az ürülék ezen keresztül egy emésztőgödörbe, a várárokba vagy közvetlenül a fal tövébe hullott, így nem kellett a vár belsején keresztül elszállítani.

A magas elhelyezés kifejezetten praktikus volt, kellemesnek viszont aligha nevezhető. A fal tövében vagy az árokban felgyűlő szenny nyáron elviselhetetlen bűzt árasztott, és rengeteg rovart vonzott. A szagot illatos növényekkel, virágokkal és kisebb ablakokkal próbálták mérsékelni, több-kevesebb sikerrel.

Illusztráció
Fotó: slavabas/Shutterstock

A probléma még az uralkodókat sem kerülte el. III. Henrik angol király a 13. században levélben utasította a londoni Tower parancsnokát, hogy építtessen új vécét, mert a meglévőt rosszul helyezték el, és túlságosan büdös volt. A munkára akár 100 fontot is engedélyezett, ami akkoriban tekintélyes összegnek számított.

A vécéaknák a vár védelmét is segíthették, hiszen kevés támadó vállalkozott volna arra, hogy éppen alattuk másszon fel a falon. 1204-ben, a normandiai Château Gaillard ostrománál azonban a francia katonák állítólag az egyik ilyen járaton keresztül jutottak be az erőd belsejébe. A történet szerint az ostrom után fallal vették körül az akna kijáratát, hogy ne ismétlődhessen meg az eset.

A városokban sem volt sokkal kifinomultabb a helyzet. Londonban a 15. századra több nyilvános vécé működött, némelyiket hidak fölé építették, hogy a hulladék közvetlenül a folyóba essen. A híres Whittington’s Longhouse egyszerre 128 embernek biztosított helyet, külön sorral a férfiaknak és a nőknek.

A középkori vécék mai szemmel kezdetlegesnek és visszataszítónak tűnnek, a maguk korában mégis észszerű megoldást jelentettek egy olyan problémára, amelyet csatornahálózat és folyóvíz nélkül kellett kezelni.
Nyitókép: Illusztráció / Sonia Bonet / Shutterstock.com

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!