A középkori férfibarátságokat egyébként sem könnyű a 21. század fogalmai alapján értelmezni. A lovagok életében különösen fontos szerepet játszottak a férfiak közötti szoros kötelékek. A nemesi családok fiúgyermekei már egészen fiatalon kiszakadhattak otthoni környezetükből: sokan akár 7 éves koruktól egy másik úr udvarában szolgálhattak apródként, majd körülbelül 14 évesen fegyverhordozóvá válhattak. Életük jelentős részét így más fiúkkal és férfiakkal töltötték, akikkel együtt ettek, aludtak, edzettek, később pedig akár harcoltak is. Nem meglepő tehát, hogy a bizalom, a hűség és az érzelmi kötődés fontos részévé vált ezeknek a kapcsolatoknak.
A középkori „testvérré avatási” szertartások körüli modern vita egyik legismertebb alakja John Boswell, a Yale történésze volt. Boswell 1994-ben megjelent könyvében több középkori keresztény liturgiát vizsgált, köztük az adelphopoiesis néven ismert rítusokat, amelyek elnevezése nagyjából „testvérré tételt” jelent. A szertartások során két férfi az oltár elé állhatott, összekulcsolhatták a kezüket, imát és papi áldást kaphattak, majd csókot is válthattak. Boswell ezekből arra következtetett, hogy bizonyos ilyen rítusok az azonos nemű kapcsolatok egyfajta egyházi elismerésének tekinthetők. Ez az értelmezés azonban vitatott.
A testvérré avatás főként a keleti kereszténységben, például a bizánci világban terjedt el a 9. század környékétől. A szertartást a legtöbb történész spirituális vagy rituális testvériség létrehozásaként értelmezi, nem pedig romantikus vagy szexuális kapcsolat egyházi elismeréseként. A rítusban szereplő csók is úgynevezett békecsók volt, amely a kereszténység korai időszakától ismert vallási gesztusnak számított.
Nyugat-Európában a késő középkorra a hasonló kötelékek egy része már sokkal világiasabb formát öltött. Két harcostárs akár hivatalos szerződéssel is összeköthette a sorsát. Sokan az egyik legismertebb példaként Bertrand du Guesclin és Olivier de Clisson 1370-ben kötött megállapodását említik. A két francia hadvezér szerződésben vállalta, hogy megvédi a másikat, megosztja vele a hadizsákmányt, a váltságdíjakat és bizonyos megszerzett javakat, valamint figyelmezteti társát, ha ellene készülő összeesküvésről vagy árulásról szerez tudomást. Vagyis a „testvériség” nem feltétlenül pusztán érzelmi köteléket jelentett. Katonai, gazdasági és politikai szövetség is lehetett, amelynek egy olyan világban, ahol az árulás akár az ember életébe kerülhetett, nagyon is gyakorlati jelentősége volt.
A középkori források értelmezését tovább nehezíti, hogy a férfiak közötti testi közelségnek sem feltétlenül volt ugyanaz a jelentése, mint amit ma társítunk hozzá. A középkori fogadókban például nem számított rendkívülinek, hogy idegenek osztoztak egy fekhelyen. Magas rangú férfiaknál pedig az együtt alvás a bizalom látványos kifejezése is lehetett: aki valaki mellett védtelenül álomba mert merülni, az lényegében azt jelezte, hogy nem tart attól, hogy társa ártani fog neki.
A forrás erre Oroszlánszívű Richárd és II. Fülöp francia király esetét hozza fel. Roger of Hoveden krónikás arról írt, hogy a két uralkodó ugyanannál az asztalnál, ugyanabból az edényből evett és a hálóhelyük is ugyanott volt. A beszámoló önmagában természetesen nem bizonyít romantikus vagy szexuális kapcsolatot; a kutatók ezt elsősorban a köztük kialakult szoros politikai szövetség demonstrációjaként értelmezik.
A lovagok közötti érzelmek kifejezése is jóval intenzívebb lehetett annál, amit ma sokan megszokottnak tartanak. A sírás, a gyász nyílt kimutatása vagy az érzelmes levelek és versek írása nem feltétlenül ütközött a lovagi férfiasság eszményével. Éppen ezért a középkori férfiak egymáshoz intézett, mai szemmel romantikusnak ható mondatait sem lehet automatikusan szerelmi vallomásként értelmezni.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a középkorban ne léteztek volna férfiak közötti romantikus vagy szexuális kapcsolatok. Inkább arra figyelmeztet, milyen könnyű félreérteni egy több száz évvel ezelőtti társadalmat, ha kizárólag a mai fogalmainkat vetítjük rá. A kézfogás, a csók, az együtt alvás vagy akár egy érzelmes levél egészen mást is jelenthetett egy középkori lovag számára, mint amit ma első pillantásra feltételeznénk.
Olvasd el ezt is!