Csak engedéllyel ehettek vajat a középkorban
Ma már nehéz elképzelni, hogy egy olyan hétköznapi élelmiszer, mint a vaj, komoly vallási viták tárgya legyen. A középkorban azonban még az is előfordult, hogy a katolikus hívek csak külön fizetség ellenében fogyaszthatták böjt idején. Franciaországban pedig olyan sok pénz folyt be ezekből a felmentésekből, hogy az összeg egy híres katedrális építéséhez is hozzájárult – az ügy pedig az egyházzal szembeni elégedetlenség egyik jelképévé vált.
A vaj már a középkorban is fontos élelmiszernek számított Európa számos részén, főleg az északi területeken, ahol az éghajlat és a mezőgazdasági adottságok miatt az állattartás és a tejtermelés meghatározó szerepet játszott. Ezzel szemben Dél-Európában, így Itáliában is jóval elterjedtebb volt az olívaolaj használata.
Az eltérő étkezési szokások a böjti időszakokban váltak jelentőssé. A katolikus egyház bizonyos napokon a hús mellett a tejtermékek és a tojás fogyasztását is tiltotta, mivel úgy tartották, hogy ezek az ételek fokozhatják a testi vágyakat, ezért nem illettek a böjttel járó önmegtartóztatáshoz. Míg a mediterrán térségben az olívaolaj és a hal miatt könnyebb volt alkalmazkodni ezekhez az előírásokhoz, északabbra a mindennapi étrend fontos részéről kellett lemondani, írja a Tasting Table.
Érdekesség, hogy a szigorú szabályok alól bizonyos esetekben felmentést lehetett kérni. Az egyház ezért cserébe pénzt is elfogadhatott, így azok, akik megengedhették maguknak, a tiltott időszakokban is fogyaszthattak vajat és más állati eredetű élelmiszereket. Franciaországban például sokan inkább fizettek, mint hogy lemondjanak a vajról, az így összegyűlt pénz pedig a roueni székesegyház építéséhez is hozzájárult. A történet emléke máig fennmaradt: a katedrális egyik tornyát Tour de Beurre, vagyis Vajtorony néven ismerik.
Mindez azért is jelentett komoly terhet, mert a középkorban jóval több böjti napot tartottak, mint napjainkban. Azokon a vidékeken, ahol a tejtermékek a mindennapi étrend fontos részét képezték, ezért rendszeresen szembe kellett nézni azzal, hogy alapvető élelmiszerekről mondjanak le, vagy pénzért kérjenek felmentést. Éppen ez a gyakorlat vált idővel az egyházzal szembeni elégedetlenség egyik forrásává.
Luther Márton később maga is bírálta azokat az egyházi engedélyeket, amelyek pénzért cserébe tették lehetővé például a vaj és más tejtermékek fogyasztását böjt idején. Kritikája egy szélesebb egyházellenes fellépés részét képezte: 1517-es 95 tétele elsősorban a búcsúk gyakorlatát támadta, majd az ezt követő konfliktus vezetett a reformáció kibontakozásához.
Olvasd el ezt is!