Viktória királynő és Albert herceg kilenc gyermeket neveltek, közülük öt volt lány: Viktória királyi hercegnő, Alíz hercegnő, Ilona hercegnő, Lujza hercegnő és Beatrix hercegnő. Nevelésükben apjuk is aktív szerepet vállalt, és fontosnak tartotta, hogy az udvari oktatás mellett gyakorlati tapasztalatokat is szerezzenek. Az Osborne House birtokán ezért kertészkedtek, állatokat gondoztak, valamint különféle kézműves munkákat végeztek. A viszonylag idilli családi élet azonban 1861 decemberében véget ért, amikor Albert 42 éves korában meghalt.
A legidősebb lány 1858-ban, mindössze 17 évesen ment feleségül Frigyes Vilmos porosz herceghez, a későbbi III. Frigyes német császárhoz. Albert azt remélte, hogy a fiatal pár liberális gondolkodása idővel Poroszország politikai irányvonalára is hatással lehet. Viktória azonban nehezen illeszkedett be új környezetébe. Brit származása, határozott természete és politikai nézetei miatt gyakran került szembe a porosz udvar tagjaival, férjével viszont szoros kapcsolatot ápolt. Nyolc gyermekük született, legidősebb fiukból később II. Vilmos német császár lett.
Vilmos bal karja a születése során súlyosan megsérült, ezért élete végéig csak korlátozottan tudta mozgatni. A család következő nagy fordulata 1888-ban érkezett el, amikor Frigyes hosszú várakozás után elfoglalta a német trónt. Ekkor már gégerákban szenvedett, így uralkodása mindössze 99 napig tartott. Halála után fia követte a trónon. Viktória és II. Vilmos viszonya ekkorra már feszült volt, kapcsolatuk pedig később sem rendeződött.
Alíz hercegnő 1862-ben ment feleségül Lajos hesseni herceghez, a későbbi IV. Lajos hessen-darmstadti nagyherceghez. Darmstadtban rendezkedtek be, és hét gyermekük született. Lányaik egyike, Alix hesseni hercegnő később II. Miklós orosz cár felesége lett. Az ortodox hitre áttérve az Alexandra Fjodorovna nevet vette fel, és Oroszország utolsó cárnéjaként vált ismertté.
A családot 1873-ban súlyos tragédia érte. Kétéves fiuk, Frigyes herceg hemofíliában szenvedett, később kizuhant egy ablakból, melynek következtében belső vérzés alakult ki nála, amelybe belehalt. Öt évvel később diftéria söpört végig a családon. Több gyermekük is megbetegedett, Mária hercegnő pedig nem élte túl a fertőzést. A hercegnő maga gondoskodott beteg hozzátartozóiról, közben azonban ő is megfertőződött. 1878. december 14-én, apja halálának évfordulóján hunyt el, 35 éves korában.
Ilona 1866-ban kötött házasságot Keresztély schleswig-holsteini herceggel. A frigyet Viktória is támogatta, de ragaszkodott ahhoz, hogy lánya ne költözzön messzire. A pár ezért Nagy-Britanniában telepedett le. Hat gyermekük született, házasságuk pedig több mint fél évszázadon át tartott. Ilona később számos jótékonysági és egészségügyi ügy mellé állt, emellett rendszeresen segítette édesanyját az udvari kötelezettségek teljesítésében. A nővéreivel ellentétben az ő élete így kevésbé szakadt el a brit királyi család mindennapjaitól.
Lujzát már fiatalon vonzotta a képzőművészet. Szobrászatot tanult, később saját alkotásokat készített és állított ki. Egy uralkodói család nőtagjától ez a 19. században szokatlan életútnak számított. 1871-ben John Campbellhez, Lorne márkijához ment feleségül. Választása eltért nővéreiétől, hiszen férje brit arisztokrata volt, nem valamelyik európai uralkodóház hercege. Campbellt 1878-ban Kanada főkormányzójává nevezték ki, ezért a házaspár több évre Ottawába költözött. Lujza ott is folytatta művészi tevékenységét, közben pedig női oktatási kezdeményezéseket támogatott. Gyermekük nem született.
A legfiatalabb lány, Beatrix 1857-ben született. Apja halála után egyre szorosabban kötődött édesanyjához, és idővel Viktória állandó társává vált. A királynő arra számított, hogy legkisebb gyermeke felnőttként sem hagyja magára. Emiatt komoly konfliktus alakult ki közöttük, amikor Beatrix 1884-ben beleszeretett Battenbergi Henrik hercegbe, és férjhez akart menni hozzá. Viktória eleinte ellenezte a kapcsolatot, majd hónapokig alig beszélt lányával.
Később beleegyezett az esküvőbe, de csak azzal a feltétellel, hogy a házaspár vele marad. Beatrix és Henrik 1885-ben kötött házasságot. Közös életük tizenegy évvel később ért véget. Henrik 1895 végén egy nyugat-afrikai katonai expedícióhoz csatlakozott, ahol maláriát kapott. Hazafelé tartva, 1896 januárjában meghalt. Beatrix 38 évesen maradt özvegyen.
Viktória királynő 1901 januárjában hunyt el. Alíz ekkor már több mint húsz éve halott volt, Viktória császárné pedig mellrákkal küzdött, ezért nem tudott Angliába utazni édesanyjához. Néhány hónappal később, augusztusban ő is meghalt, 60 éves korában.
Olvasd el ezt is!