Augusta Sophia 1768. november 8-án született Londonban III. György brit király és Sarolta királyné hatodik gyermekeként. Gyerekkorától visszahúzódó természetű volt, idegenek társaságában pedig gyakran dadogott. A csendet és az egyedüllétet később is fontosnak tartotta, felnőttként úgy vélte, naponta legalább egy órára szüksége van ahhoz, hogy magában lehessen. Oktatása a királyi család elvárásaihoz igazodott, így a francia és a német nyelv mellett történelmet, zenét és klasszikus irodalmat is tanult. Bár nem érezte jól magát nagyobb társaságban, hercegnőként fokozatosan be kellett kapcsolódnia az udvari életbe, így egyre gyakrabban kísérte szüleit színházba, operába és hivatalos eseményekre.
A korabeli európai uralkodócsaládokban a hercegnők házasságáról rendszerint politikai és dinasztikus szempontok alapján döntöttek. Augusta Sophia esetében is egy megfelelő rangú férj jöhetett volna szóba, akivel kötött házassága akár diplomáciai kapcsolatokat is erősíthetett. Apja azonban több lehetséges frigyet is elutasított, így a hercegnő végül egyre távolabb került a házasság lehetőségétől.
A helyzetet tovább nehezítette III. György egyre súlyosbodó betegsége. Az uralkodó 1788-tól visszatérő rohamoktól szenvedett, 1810 után pedig állapota már nem javult. Lányai eközben Sarolta királyné szigorú felügyelete alatt maradtak Windsorban. Életük annyira elszigeteltté vált, hogy maguk között egyszerűen csak „kolostorként” emlegették otthonukat.
A hercegnő tehát sokáig nem talált olyan férjet, akit a családja is elfogadott volna. 1799 körül azonban megismerte Sir Brent Spencer ír származású katonatisztet, és hamarosan egymásba szerettek. Szerelmükről Augusta Sophia néhány testvére is tudott, Spencer pedig felbontotta a családja által korábban elrendezett eljegyzését. A kapcsolatból azonban továbbra sem lehetett egyszerűen házasság, mivel Spencer rangja nem felelt meg annak, amit egy brit királylány férjétől elvártak. A férfit ráadásul katonai szolgálata hosszú időre elszólította Angliából: harcolt a Földközi-tenger térségében, Egyiptomban, majd Portugáliában és Spanyolországban is.
Augusta Sophia végül 1812-ben próbált kitörni a helyzetből. Levélben fordult bátyjához, a későbbi IV. Györgyhöz, aki ekkor már régensként gyakorolta az uralkodói hatalmat. Arra kérte, engedélyezzen számára egy csendes, magánjellegű házasságot Spencerrel. Azzal érvelt, hogy több mint egy évtizede ismeri a férfit, és negyvenes éveiben már aligha várható tőle politikailag jelentős dinasztikus frigy. Bátyja válaszát azonban sosem tudjuk meg, mivel arról nem maradt fenn írásos emlék.
A hercegnő hivatalosan soha nem ment férjhez. Spencer 1828-as halála után azonban különös tárgyat találtak a férfinál: nyakában egy medalion függött Augusta Sophia miniatűr portréjával, mellette pedig egy kis kártya, amely szerint házasok voltak. Semmilyen hivatalos dokumentum nem bizonyítja, hogy valóban sor került esküvőre. Elképzelhető, hogy a felirat csupán a kapcsolatuk szimbolikus megpecsételése volt, de az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy Augusta végül titokban mégis feleségül ment Spencerhez.
A hercegnő csak apja 1820-as halála után költözhetett saját otthonába, a windsori Frogmore House-ba. Itt kertészkedett, jótékonykodott, zenélt és barátokat fogadott – élete végén végre valamivel szabadabban élhetett, mint korábban. Augusta Sophia 1840. szeptember 22-én, 71 éves korában halt meg. Hivatalosan hajadonként temették el a windsori Szent György-kápolna királyi kriptájában. Hogy valóban az is maradt-e, azóta sem sikerült biztosan kideríteni.
Olvasd el ezt is!