Johanna kasztíliai hercegnő 1479-ben született Toledóban II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella gyermekeként. Eredetileg nem neki szánták a trónt, ezért szülei elsősorban egy előnyös dinasztikus házasságban látták jövőjét. Tizenhat évesen hozzáadták Szép Fülöp burgundi herceghez, akibe Johanna hamar beleszeretett. Fülöp gyakori hűtlensége azonban komoly feszültséget okozott a házasságukban, Johanna pedig egyre nehezebben viselte férje viszonyait. Közben egymás után haltak meg azok a családtagjai, akik előtte álltak az öröklési sorban, így 1500-ra váratlanul ő lett szülei trónjának várományosa.
Amikor Izabella 1504-ben meghalt, Johanna lett Kasztília királynője, de uralkodói jogait szinte azonnal megkérdőjelezték. Apja azt állította, hogy lánya mentális állapota miatt képtelen az ország vezetésére, és saját kezébe vette a kormányzást. Fülöpnek nem tetszett, hogy apósa irányítja Kasztíliát. Bár korábban maga is hozzájárult ahhoz, hogy Johannát kiszámíthatatlannak állítsák be, ekkor már felesége beszámíthatóságát védte, hiszen így ő kerülhetett volna közelebb a hatalomhoz. A két férfi végül úgy egyezett meg egymással, hogy Johannát gyakorlatilag kizárták saját királysága vezetéséből.
Fülöp azonban 1506-ban, mindössze 28 évesen meghalt. Johanna gyásza később legendák egész sorának alapja lett: azt mesélték róla, hogy újra és újra felnyittatta férje koporsóját, és hosszú utakon vitette magával a holttestet. A történetek egy része azonban erősen kiszínezett lehetett, és jól illett ahhoz a képhez, amelyet környezete ekkorra már kialakított róla.
Fülöp halála után Johanna elméletileg végre önállóan uralkodhatott volna. Ferdinánd azonban 1507-ben ismét átvette Kasztília irányítását, majd rövidesen lánya szabadságát is elvette. 1509-ben a Tordesillasban álló palotába záratta Johannát, ahol a királynő szinte teljesen elszigetelődött a külvilágtól. Levelezését és látogatóit ellenőrizték, mozgását korlátozták, az őrzésével megbízott emberek pedig kemény eszközökkel próbálták megtörni ellenállását. Johanna időnként az étel visszautasításával, alvásmegvonással és más önsanyargató módszerekkel tiltakozott, mert lényegében ez maradt az egyetlen eszköze. Amikor Ferdinánd 1516-ban meghalt, Johanna Aragónia koronáját is örökölte volna. Szabadságát azonban ekkor sem kapta vissza.
Johanna legidősebb fia, a későbbi V. Károly császár saját magát nyilvánította uralkodónak, miközben édesanyját továbbra is Tordesillasban tartotta. A királynőnek még azt sem mondták meg azonnal, hogy apja meghalt. 1520-ban rövid időre felcsillant előtte a szabadulás lehetősége. A Károly ellen fellázadó communerók felkeresték Johannát, és azt akarták, hogy törvényes uralkodóként álljon melléjük. A királynő beszélgetései során nem mutatta a súlyos zavartság jeleit, ám végül nem volt hajlandó hivatalosan támogatni a lázadást. Károly csapatai visszafoglalták Tordesillast, Johanna pedig ismét teljes elszigeteltségbe került.
Fogsága ezután még több mint három évtizeden át folytatódott. Élete végére fizikai állapota súlyosan leromlott, és mentálisan is egyre rosszabb állapotba került. Hogy ezek a problémák már fiatal korában is fennálltak-e, vagy éppen az évtizedeken át tartó bezártság és kiszolgáltatottság súlyosbította őket, máig vita tárgya. Johanna 1555-ben, 75 évesen halt meg Tordesillasban. Összesen 46 évet töltött fogságban, miközben hivatalosan mindvégig Kasztília és Aragónia királynője maradt.
Olvasd el ezt is!