A félszemű hercegnő, akinek saját palotája lett a börtöne

Ana de Mendoza 1540-ben született a kasztíliai nemesség egyik legjelentősebb családjába. Már gyerekkorától könnyű volt felismerni, ugyanis jobb szemén szemkötőt viselt. Hogy pontosan mi történt vele, máig nem teljesen tisztázott, a legelterjedtebb történet szerint azonban egy vívótőr hegye sértette meg a szemét még gyermekkorában. A sérülés látható nyomot hagyott rajta, de aligha vetette vissza: kortársai intelligens, határozott és feltűnően szép nőként írták le.

Mindössze 12 éves volt, amikor megkezdődtek a házasságáról szóló tárgyalások, néhány évvel később pedig hozzáment a nála mintegy 25 évvel idősebb Ruy Gómez de Silvához, II. Fülöp gyermekkori barátjához és bizalmasához. Amikor a király 1559-ben Éboli hercegévé tette férjét, Ana is megkapta azt a címet, amelyen később egész Európa megismerte. A házasságból tíz gyermek született, közülük négy nem érte meg a felnőttkort. Ana eközben egyre magabiztosabban mozgott az udvarban, saját birtokainak ügyeivel foglalkozott, érdeklődött a művészetek iránt, és a politikától sem tartotta távol magát.

II. Fülöppel is szoros kapcsolatba került, olyannyira, hogy a hercegnő és a király állítólagos viszonyáról is pletykáltak az udvarban. Bizonyíték erre nem maradt fenn, Ana befolyása azonban kétségtelenül jelentős volt. Erős természete ugyanakkor rendszeresen konfliktusokhoz vezetett. Még Avilai Szent Terézzel is összeveszett, miután férjével két sarutlan karmelita kolostor alapítását támogatták Pastranában. Ana saját elképzelései szerint akarta alakítani a közösség életét, férje 1573-as halála után pedig maga is beköltözött az egyik kolostorba szolgálóival együtt. Az apácák szigorú életmódja azonban nem sokáig nyerte el a tetszését, a konfliktus végül odáig fajult, hogy Teréz kivonultatta a rend tagjait Pastranából.

Ana életében 1578 hozta el az igazi fordulatot. Madridban meggyilkolták Juan de Escobedót, Don Juan de Austria titkárát, a szálak pedig hamarosan Antonio Pérezhez, II. Fülöp nagyhatalmú titkárához vezettek. Pérez és Ana között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki, az udvarban pedig szerelmi viszonyról is beszéltek. A hercegnőt közvetlen bizonyíték nem kötötte a gyilkossághoz, a botrány azonban így is végzetesnek bizonyult számára. A király attól tarthatott, hogy Pérez és Ana politikai intrikái már az uralkodói hatalmat is veszélyeztetik.

1579. július 28-án II. Fülöp parancsára Ana de Mendozát letartóztatták. Először Pinto tornyába, majd Santorcaz erődjébe vitték, megfosztották gyermekei felügyeletétől és birtokai irányításától is. Két évvel később saját pastranai palotájába szállították, csakhogy ekkor már nem úrnőként tért haza. Antonio Pérez későbbi szökése után II. Fülöp még szigorúbbá tette fogságát: a palota ajtóira és ablakaira rácsok kerültek.

A hagyomány szerint a hercegnőnek naponta mindössze egyetlen órára engedték meg, hogy megjelenjen palotája rácsos erkélyén. Innen kapta a pastranai tér a Plaza de la Hora, vagyis az Óra tere nevet. Ana levelekben könyörgött a királynak, szabadságát azonban soha nem kapta vissza. 1592. február 12-én halt meg palotájában, közel 13 évnyi fogság után.