115 emberrel végzett az észak-koreai kémnő, mégis szabadon engedték

Kim Hjonhi 1962-ben született Kaesongban, családja később Phenjanban telepedett le. Már gyerekként felfigyeltek rá, fiatalon pedig kiválasztották, hogy virágot adjon át az 1972-es Korea-közi tárgyalások dél-koreai küldöttségének egyik vezető tagjának. Tizennyolc éves korában a Koreai Munkapárt emberei keresték fel, majd hét éven át egy titkos hírszerzői iskolában képezték. Nyelveket tanult, harcművészeti és fegyveres kiképzést kapott, miközben folyamatosan azt sulykolták belé, hogy Dél-Korea romlott, nyugati befolyás alatt álló ország, amelyet Phenjan vezetése alatt kell újraegyesíteni Északkal.

1987-ben indult első küldetésére. Egy nála negyven évvel idősebb, tapasztalt ügynökkel, Kim Szeungillel együtt azt a parancsot kapta, hogy semmisítsék meg a Korean Air 858-as járatát. Észak-Korea a következő évben megrendezésre kerülő szöuli olimpia előtt akart félelmet kelteni és megrendíteni Dél-Korea nemzetközi tekintélyét.

Belgrádban két észak-koreai ügynök adta át nekik a robbanószerkezetet. Egy Panasonic rádióba körülbelül 350 gramm C-4-et rejtettek, mellé pedig folyékony robbanóanyagot csomagoltak. A rádió beépített ébresztőórája időzítőként szolgált.

A reptéri ellenőrzés majdnem meghiúsította az akciót. A biztonsági személyzet először kivette a rádióból az elemeket, végül azonban visszaadták őket. A kémnő a repülő mosdójában aktiválta a szerkezetet, majd a bombát tartalmazó táskát a fej feletti csomagtartóban hagyta. A két ügynök végül Abu-Dzabiban leszállt, a gép viszont továbbindult Szöul felé.

Kim Hjonhi és társa közben Bahreinbe menekült, ahonnan Rómán keresztül próbáltak visszajutni Észak-Koreába. Hamis útlevelük azonban feltűnt a hatóságoknak. Amikor őrizetbe vették őket, Kim Szungil azonnal beleharapott egy ciánnal töltött cigarettába, és meghalt. Kim Hjonhi ugyanezzel próbálkozott, ám egy rendőr kiütötte a cigarettát a szájából. A méregtől elvesztette az eszméletét, de túlélte.

Hetekig tagadta a terrortámadásban játszott szerepét, később azonban Dél-Koreába szállították. Ott a kihallgatók szokatlan módszert választottak: megmutatták neki, mi megy a dél-koreai televízióban és magazinokat tettek elé, majd elvitték Szöul belvárosába is. A modern, nyüzsgő város szöges ellentétben állt mindazzal, amit Észak-Koreában mondtak neki. A nő végül megtört és beismerő vallomást tett.

1989-ben bíróság elé állították, ahol bűnösnek vallotta magát, majd kötél általi halálra ítélték. Míg a halálsoron volt, a beszámolók szerint naponta több házassági ajánlatot is kapott. A kivégzésre végül nem került sor, ugyanis Ro Te Vu dél-koreai elnök kegyelmet adott neki. Ezt azzal indokolta, hogy Kim Hjonhi az észak-koreai rendszer egyik áldozata, aki ráadásul információt szolgáltathat Phenjan működéséről.

Kim Hjonhi ezt követően Dél-Koreában maradt, de biztonsági okokból titkos helyen, állandó védelem alatt állt, mert a hatóságok attól tartottak, hogy az észak-koreai rezsim megpróbálhatja megölni. Később könyvet írt Kémek iskolája címmel, amelyben részletesen beszámolt kiképzéséről és a merényletről. A könyv bevételét a 858-as járat áldozatainak családjai számára ajánlotta fel.