Ahonnan szinte senki nem jut ki élve: ilyen Észak-Korea 14-es tábora

Az észak-koreai rezsim tagadja a politikai fogolytáborok létezését, független megfigyelőket pedig nem enged be ezekbe a létesítményekbe. A külvilág ezért műholdfelvételek, emberi jogi vizsgálatok, valamint egykori rabok és őrök vallomásai alapján próbálja feltárni, mi történik a kerítések mögött.

A 14-es táborról szóló legismertebb beszámoló Sin Donghjok nevéhez kötődik. A férfi később történetének több részletét is módosította, ezért vallomásait érdemes óvatosan kezelni.

Sin Donghjok elmondása szerint gyerekkorában az egyik tanár minden óra előtt átkutatta a diákok zsebeit. Egy alkalommal öt szem gabonát talált egy kislánynál, akit az osztály elé térdepeltetett, majd egy bottal addig ütötte a fejét, amíg össze nem esett. Társai vitték haza, de még aznap éjjel meghalt.

Sin akkoriban nem érzett felháborodást. Úgy gondolta, a lány megérdemelte a büntetést, hiszen ételt lopott. A táborban élő gyerekeket arra nevelték, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjenek az őröknek, és jelentsék, ha valaki megszegi a szabályokat.

Sin később pontosította, hogy gyermekkorának egy részét nem a 14-es, hanem a szomszédos, 18-as táborban töltötte. Emiatt egyes események pontos helyszíne nem állapítható meg biztosan.

A Phenjantól északra található 14-es tábor Észak-Korea egyik legszigorúbban őrzött politikai fogolytábora. A hatalmas hegyvidéki területet kerítések, őrtornyok, ellenőrzőpontok és természetes akadályok választják el a külvilágtól. A táboron belül lakóépületek, bányák, mezőgazdasági területek és különböző munkahelyek találhatók.

Az oda kerülő embereket gyakran bírósági eljárás nélkül hurcolják el. Elég lehet egy rendszerellenesnek tartott kijelentés, egy külföldi kapcsolat vagy valamelyik családtag feltételezett bűne. A kollektív büntetés miatt olyan gyerekek is a táborokban nőhetnek fel, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, és sokszor azt sem tudják, miért tartják fogva a családjukat.

Sin szülei sem saját döntésükből kerültek össze. Az őrök engedélyezték számukra a házasságot jutalomként, Sin és bátyja pedig ebből a kapcsolatból született. A családtagok azonban nem élhettek valódi családként, a gyerekeket ugyanis arra tanították, hogy az őrök iránti hűség minden más kapcsolatnál fontosabb.

A foglyokat bányákban, gyárakban, erdőkben és mezőgazdasági területeken dolgoztatják. A napi munkamennyiséget akkor is teljesíteniük kell, ha betegek, sérültek vagy súlyosan alultápláltak.

Az ételadagok nem elegendők a nehéz fizikai munkához. Aki hibázik vagy nem teljesíti az előírt mennyiséget, még kevesebb élelmet kaphat. A rabok így ördögi körbe kerülnek: az éhezés miatt nem tudnak megfelelően dolgozni, a gyenge teljesítményért pedig további ételmegvonással büntetik őket.

Egykori foglyok szerint sokan patkányokat, rovarokat, békákat vagy a földre hullott gabonaszemeket próbáltak megszerezni. Már néhány szem étel eltulajdonítása is verést, kínzást vagy kivégzést vonhatott maga után.

A tábor szabályai szerint halál járhatott a szökésért, az étellopásért, egy szökevény segítéséért, valamint azért is, ha valaki nem jelentette egy másik rab tervét. Az őrök rendszeresen a többi fogoly előtt hajtották végre a büntetéseket, hogy elrettentsék őket.

Sin a táborban ismerkedett meg egy Park nevű fogollyal, aki korábban a kerítéseken kívül élt. Tőle hallott először részletesen a külvilágról és arról, hogy odakint az emberek nem éheznek. A két férfi 2005 januárjában, favágás közben indult el az elektromos kerítés felé. Park ért oda először, de hozzáért az egyik vezetékhez és meghalt. Teste lenyomta a kerítés alsó részét, Sin pedig rajta keresztül mászott át.

Őt is áramütés érte, nadrágja megégett, lábán pedig súlyos égési sérülések keletkeztek. Ennek ellenére továbbmenekült, később átkelt a kínai határon, majd eljutott Dél-Koreába.

Sin történetének több részlete később megváltozott, a táborokban elkövetett visszaélések azonban nem egyetlen ember vallomásán alapulnak. Más túlélők beszámolói, emberi jogi vizsgálatok és műholdfelvételek is arra utalnak, hogy Észak-Korea politikai fogolytáboraiban ma is embereket dolgoztatnak, éheztetnek és kínoznak.