Nem ismerik a szabadságot, a félelem a mindennapok része: észak-koreai menekült mesélt a diktatúráról
Hyunseung Lee Észak-Koreában született, Phenjan kiváltságosabb közegében nőtt fel, majd katonai szolgálata után Kínán keresztül menekült el a családjával. Története azért különösen megrázó, mert nem a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéből érkezett: belülről látta, hogyan működik az a rendszer, amelyben még az elit sincs biztonságban.
Lee 2014-ben hagyta el Észak-Koreát. Elmondása szerint gyerekkorától azt tanították neki, hogy Amerika az ellenség, és szinte minden baj forrása: ha nincs áram, ha kevés az élelem, ha az ország elszigetelt, azért is az amerikaiakat kellett hibáztatni. Közben a rendszer felsőbb köreiben titokban amerikai filmek is terjedtek, ami önmagában is mutatja, mennyire kettős világban éltek az ország kiváltságosabb rétegei.
Phenjan a rezsim kirakatvárosa: tisztábbnak, rendezettebbnek és fejlettebbnek mutatják, mint az ország többi részét, de ez a rend nem szabadságból, hanem ellenőrzésből fakad. Az emberek mozgását korlátozzák, az internethez szinte senki nem férhet hozzá, a külföldi információ veszélyesnek számít. Lee szerint a rezsim pontosan tudja, milyen ereje van az igazságnak, ezért próbálja mindenáron elzárni a lakosságot a külvilágtól.
A társadalmi helyzetet Észak-Koreában a szongbun nevű besorolási rendszer határozza meg, amely az embereket a rendszer iránti feltételezett lojalitásuk alapján sorolja kategóriákba. Aki rossz családi háttérrel születik, annak sokszor esélye sincs párttagságra, előmenetelre vagy jobb életre. Lee apja viszont felemelkedett a rendszerben, magas tisztségig jutott, ő maga pedig fiatalon párttag lett. Később mégis megtapasztalta, hogy a kiváltság Észak-Koreában soha nem jelent valódi védelmet.
Katonai szolgálatáról kifejezetten nyers képet festett: a laktanyákban hiányoztak az alapvető higiéniai feltételek, a katonák kevés fizetést kaptak, és a kiképzésben sokszor több volt az ideológiai nevelés, mint az esetleges harcokra való felkészítés. Lee később az ország egyik elit alakulatának számító Storm Corps katonáinak kiképzésébe is belelátott. Szerinte a rendszer kiválasztott egységként kezeli őket, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy modern háborúra is fel vannak készítve.
A család meneküléséhez Dzsang Szong Tek, Kim Dzsongun nagybátyjának kivégzése utáni tisztogatások vezettek. Lee szerint 2013 után olyan időszak kezdődött, amikor még magas rangú tisztviselők és családtagjaik sem érezhették magukat biztonságban. Ismerősök tűntek el, családokat hurcoltak el, a félelem pedig az elit köreiben is mindennapossá vált. Amikor apjával visszatértek Kínába, már nem hittek abban, hogy a rendszer reformálható.
A szökésnél arra is figyeltek, hogy ne keltsenek gyanút: értékeiket hátrahagyták, hogy a hatóságok ne tudják azonnal dezertálásként vagy politikai szökésként értelmezni az eltűnésüket. Később a dél-koreai kormány segítségét kapták meg, de végül az Egyesült Államokba mentek, mert Lee szerint ott érezték magukat nagyobb biztonságban. Észak-Koreában maradt rokonaik közül többeket később vidékre telepítettek, megfigyelés alá helyeztek, egyes családtagok pedig börtönbe kerültek. Lee egyik legsúlyosabb emléke a politikai fogolytáborokhoz kapcsolódik. Elmondása szerint rengetegen raboskodhatnak ilyen létesítményekben, sokszor a családi kapcsolataik következményeként.
A férfi ma az Egyesült Államokban él, és észak-koreai menekültek támogatásával, valamint a Koreai-félsziget jövőjével foglalkozik. A szabadságot tartja a legfontosabb különbségnek azok között az országok között, ahol élt. Szerinte az észak-koreaiak többsége nem élhet szabadon, és sokszor azt sem tudja, mit jelent a szabadság vagy az emberi jogok fogalma. Úgy véli, amíg a külvilág csak a diktátort és az atomfegyvereket látja, könnyű megfeledkezni azokról, akiknek az élete félelemben és elszigeteltségben telik.
Olvasd el ezt is!