A hatvanas évei közepén járó I. Henrik 1135 novemberében Normandiában tartózkodott, ahol az angol uralkodók ekkoriban jelentős birtokokkal rendelkeztek. El is kezdődött a vadászat a Lyons-la-Forêt környéki erdőségekben, pár nappal később, november 25-én azonban váratlanul rosszul lett. Állapota a következő napokban tovább romlott, majd december 1-jén meghalt.
A haláláról fennmaradt legismertebb történetet Huntingdoni Henrik 12. századi krónikásnak köszönhetjük. Beszámolója szerint a király egy fárasztó vadászat után tért haza, amikor kedvenc ételéből, a marhahúsra emlékeztető ingolából evett.
A történet évszázadok alatt tovább színesedett, és végül az terjedt el, hogy Henrik valóságos ingolalakoma után vesztette életét. A korabeli beszámoló azonban nem állítja, hogy szokatlanul nagy mennyiséget fogyasztott volna, csupán azt, hogy evett belőlük, pedig orvosa óva intette ettől.
Ráadásul más, Henrik haláláról beszámoló középkori krónikások egyáltalán nem említik az ingolákat. Malmesburyi Vilmos például csak annyit jegyzett fel, hogy a király vadászat közben hirtelen megbetegedett, Orderic Vitalis pedig szintén nem nevezett meg konkrét kiváltó okot.
Krónikáiban előszeretettel adott erkölcsi tanulságot az eseményeknek, ebben az esetben pedig a „tudóskirálynak" is becézett Henrik történetével azt kívánta közölni, milyen következményekkel járhat, ha valaki képtelen ellenállni a tiltott élvezeteknek. Elképzelhető tehát, hogy valóban az ingolák után lett rosszul, ám azt ma már nem tudjuk bizonyítani, hogy ezek okozták a halálát.
Az biztos, hogy Henrik december 1-jén Normandiában meghalt, holttestét pedig Angliába kellett szállítani, hogy az általa alapított readingi apátságban temessék el. Az út azonban hetekig elhúzódott, ezért testét felnyitották, belső szerveit eltávolították, majd sóval és fűszerekkel próbálták konzerválni. A király végül 1136 januárjában került sírba.
Olvasd el ezt is!