Hürrem szultána az 1500-as évek elején született, feltehetően a mai Nyugat-Ukrajna területén fekvő Rohatyn környékén, amely akkor a Lengyel Királysághoz tartozott. Származásáról és eredeti nevéről kevés hiteles forrás maradt fenn, életének későbbi szakaszáról azonban már többet tudunk. Fiatal korában a krími tatárok egyik portyája során fogságba esett, majd rabszolgaként az Oszmán Birodalomba került.
Konstantinápolyba hurcolása után Hürrem a szultáni udvar háremébe került, ahol korábbi életével együtt eredeti nevét is maga mögött hagyta. Az udvarban már Hürremként ismerték, amely nagyjából vidámat és derűset jelent. Megtanulta az oszmán-török nyelvet és az udvari szokásokat, majd idővel felkeltette az 1520-ban trónra lépő I. Szulejmán figyelmét.
Az oszmán udvarban az volt a szokás, hogy egy ágyas csak egy fiúgyermeket szült a szultánnak. Később az anya a fiával együtt valamelyik tartományba költözött, ahol a herceg kormányzóként készült a későbbi uralkodói szerepre.
Hürrem szultána azonban több gyermeket szült az uralkodónak, köztük több fiút, és továbbra is a központi udvarban maradt. A szultán az 1530-as években törvényes házasságot is kötött vele, amivel hosszú idő óta fennálló dinasztikus hagyományt tört meg. Kapcsolatuk tartósságáról Hürrem szultána hadjáratok idején írt személyes levelei is árulkodnak.
Az uralkodó felesége idővel az Oszmán Birodalom külkapcsolataiban is megjelent. Levelezett II. Zsigmond Ágost lengyel királlyal, ajándékokat küldött neki, és közvetítő szerepet töltött be a két uralkodóház kapcsolatában. Az ilyen diplomáciai tevékenység szokatlannak számított egy oszmán dinasztikus nő esetében.
Jelentős vagyonát jótékony célokra is felhasználta. Isztambul Haseki negyedében mecsetből, iskolából, medreszéből, kórházból és szegénykonyhából álló épületegyüttest alapított. Jeruzsálemben létrehozott alapítványa szintén ételt biztosított a rászorulóknak, működése pedig évszázadokon át fennmaradt.
Hürrem szultána 1558. április 15-én halt meg Isztambulban. A Szulejmán-mecset közelében temették el, sírja fölé később mauzóleumot emeltek. Fia, II. Szelim 1566-ban foglalta el az oszmán trónt. Politikai öröksége azonban nem ért véget a halálával. A következő évszázadban az oszmán dinasztia több nőtagja is számottevő befolyást gyakorolt az államügyekre.
A történészek később „nők szultanátusának” nevezték azt a mintegy másfél évszázados időszakot, amely Hürrem szultána felemelkedésével vette kezdetét, és amelyben az uralkodóház nőtagjai korábban nem tapasztalt politikai befolyáshoz jutottak.
Olvasd el ezt is!