A 60 éves Erzsébet 1898 szeptemberében inkognitóban tartózkodott Genfben. Hohenembs grófné néven utazott, és mindössze egy udvarhölgy, Sztáray Irma kísérte. A császárné régóta kerülte a hivatalos megjelenéseket, és nem szerette, ha testőrök veszik körül. Aznap is egyszerű sétára indult a Genfi-tó partján, hogy felszálljon egy Montreux felé tartó gőzhajóra. Nem tudhatta, hogy egy férfi már vár rá a kikötő közelében.
A 25 éves Luigi Lucheni olasz anarchista eredetileg egy uralkodó meggyilkolását tervezte, személyétől függetlenül. Amikor megtudta, hogy Erzsébet Genfben tartózkodik, őt választotta célpontjának. Mivel nem volt pénze lőfegyverre, egy kihegyezett reszelőt szerzett, amelyre egyszerű nyelet erősített. Amikor a királyné és udvarhölgye a hajó felé sietett, Lucheni eléjük lépett, és egyetlen gyors mozdulattal mellkason szúrta Erzsébetet.
A császárné a földre esett, de a járókelők segítségével hamar felállt. A támadást kezdetben rablási kísérletnek hitte. Úgy gondolta, a férfi a ruhájára erősített órát próbálta megszerezni. Sztáray Irmával ezért továbbindultak, és felszálltak a hajóra. Erzsébet ekkor még nem sejtette, hogy a fegyver a szívét is elérte.
A vér ehelyett a szívburokban kezdett felgyülemleni. A fokozódó nyomás egy idő után akadályozta a szív megfelelő működését. Ezt az életveszélyes állapotot szívtamponádnak nevezik. A történet egyik sokat emlegetett részlete Erzsébet szorosan fűzött fűzője, amely elfedhette a sérülést, és hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vérzés kívülről alig látszott. A császárné így a támadás után még képes volt eljutni a hajóig.
Nem sokkal az indulást követően azonban elsápadt, majd összeesett. Udvarhölgye ekkor lazította meg a ruháját, és észrevette a mellkasán lévő apró sebet. A hajó azonnal visszafordult, Erzsébetet pedig a szállodájába vitték, de az életét már nem tudták megmenteni.
Erzsébet élete már jóval a merénylet előtt tragikus fordulatokat vett. 1853-ban mindössze 15 éves volt, amikor édesanyjával és nővérével, Ilonával Bad Ischlbe utazott. A családi találkozón eredetileg Ilonát szemelték ki az ifjú Ferenc József császár leendő feleségének. Az uralkodó figyelmét azonban a fiatalabb testvér ragadta meg.
Ferenc József beleszeretett Erzsébetbe, és ragaszkodott hozzá, hogy őt vegye feleségül. 1854 áprilisában megtartották az esküvőt, a 16 éves lány pedig az Osztrák Császárság egyik legfontosabb személyévé vált. A fényűző udvari élet azonban hamarosan nyomasztó teherré változott számára. Erzsébet a bajorországi, viszonylag szabad gyermekkor után nehezen alkalmazkodott a Habsburg-udvar merev szabályaihoz. Különösen anyósával, Zsófia főhercegnével került konfliktusba, aki jelentős befolyást gyakorolt a császári család életére.
Erzsébet 1855-ben hozta világra első gyermekét, Zsófiát, majd egy évvel később megszületett második lánya, Gizella. A gyermekek nevelését azonban nagyrészt anyósa irányította, aki úgy vélte, a fiatal császárné még nem elég tapasztalt az anyasághoz. Erzsébet nehezen viselte, hogy kevés beleszólása maradt lányai mindennapjaiba.
1857-ben sikerült elérnie, hogy mindkét gyermek elkísérhesse a császári párt magyarországi útjára. A látogatás azonban tragédiába torkollott. A két kislány megbetegedett, és bár Gizella felépült, a mindössze kétéves Zsófia Budán meghalt. Erzsébetet mélyen megrendítette elsőszülött gyermeke elvesztése. A következő évben megszületett Rudolf trónörökös, 1868-ban pedig Mária Valéria, akinek nevelésében a királyné már jóval nagyobb szerepet vállalt. A családi tragédiák és az udvari életből fakadó feszültségek azonban továbbra is elkísérték.
Az 1860-as évek elején Erzsébet egészségi állapota megromlott. A császárné köhögéstől, kimerültségtől és más panaszoktól szenvedett, ezért orvosai melegebb éghajlaton való tartózkodást javasoltak neki. Előbb Madeira szigetére, majd Korfura utazott.
A távol töltött idő alatt állapota javult, és egyre inkább úgy érezte, hogy a bécsi udvartól távol találhatja meg a vágyott nyugalmat. A következő évtizedekben sokat utazott, gyakran hosszú időre elhagyta Ausztriát. A Shadows of the Throne dokumentumfilmje szerint Ferenc József hűtlensége és egy feltételezett, szexuális úton terjedő fertőzés is szerepet játszhatott házasságuk megromlásában. Ezt az elméletet azonban nem lehet egyértelműen bizonyított történelmi tényként kezelni. Az viszont jól ismert, hogy Erzsébet egyre nehezebben viselte az udvari kötöttségeket, és szabadságát hosszú utazásokban, lovaglásban, valamint intenzív testmozgásban kereste.
Sisi Európa egyik legünnepeltebb szépségének számított, és különösen sok figyelmet fordított a külsejére. Rendkívül hosszú hajának ápolása órákat vett igénybe, alakját pedig szigorú étrenddel és rendszeres testmozgással igyekezett megőrizni.
Lakosztályaiban tornaszereket is felszereltetett, ami a 19. századi arisztokrata nők körében szokatlannak számított. Hosszú, olykor többórás sétákat tett, amelyek tempóját udvarhölgyei gyakran nehezen tudták követni. Az étkezéseit is szigorúan ellenőrizte, időnként szélsőséges diétákat tartott. A szépségéről kialakult romantikus kép mögött így egy olyan nő állt, aki komoly erőfeszítéseket tett teste és mindennapjai ellenőrzésére. A dokumentumfilm ezt a magatartást az udvari életben megélt kiszolgáltatottságával hozza összefüggésbe, bár az ilyen pszichológiai értelmezéseket érdemes óvatosan kezelni.
Erzsébet életének legsúlyosabb tragédiája 1889-ben következett be. Egyetlen fia, Rudolf trónörökös a mayerlingi vadászkastélyban halt meg szeretőjével, Vetsera Máriával együtt. A 30 éves trónörökös a történeti rekonstrukciók szerint előbb a fiatal bárónővel, majd önmagával végzett. A Habsburg-udvar kezdetben igyekezett eltitkolni a haláleset valódi körülményeit, és más magyarázatot adott Rudolf halálára. A tragédia Erzsébetet mély gyászba taszította.
Fia elvesztése után többnyire fekete ruhát viselt, és még inkább visszahúzódott a nyilvánosságtól. Utazásai egyre gyakoribbá váltak, és élete utolsó éveiben szinte folyamatosan úton volt. Kilenc évvel Rudolf halála után Genfben érte a végzetes támadás.
Erzsébet holttestét Bécsbe szállították, és a kapucinusok templomának császári kriptájában helyezték örök nyugalomra. Halála után alakja fokozatosan legendává vált. A róla készült képek és későbbi feldolgozások gyakran a fiatal, gyönyörű, romantikus császárnét állították középpontba.
Életének nehezebb fejezetei, az udvari konfliktusok, a családi veszteségek és a személyes szabadságáért folytatott küzdelme sokáig háttérbe szorultak. Pedig Erzsébet története jóval összetettebb annál, mint amit a mesebeli királyné képe sugall. A nő, akit egész Európa csodált, gyakran éppen attól az élettől próbált menekülni, amelyet mások irigylésre méltónak tartottak. Halálának különös körülményei pedig máig a Habsburg-dinasztia történetének egyik legmegrázóbb fejezetét jelentik.
Olvasd el ezt is!