A 6 éves kislány, akit szörnyetegként tartottak a spanyol udvarban

Eugenia Martínez Vallejo 1674-ben született Észak-Spanyolországban, a mai Burgos tartományhoz tartozó vidéken. A korabeli feljegyzések szerint már kisgyerekként feltűnően gyorsan gyarapodott, hatéves korára pedig nagyjából 65-70 kilogrammot nyomhatott. Ez a 17. században, amikor az orvoslás még kevéssé értette az ilyen állapotokat, egyszerre keltett félelmet, kíváncsiságot és kifejezetten kegyetlen érdeklődést.

A róla szóló hírek hamar túljutottak a szülőhelyén. Későbbi beszámolók szerint a családja igyekezett távol tartani a kíváncsiskodóktól, de Eugenia külseje egyre több embert vonzott. Végül a története eljutott II. Károly spanyol király udvarába is, ahová 1680-ban vitték el. A palotában azonban nem elsősorban orvosi esetként tekintettek rá, hanem az udvari különlegességek közé sorolták.

A korabeli európai udvarokban nem volt ritka, hogy alacsony növésű embereket, testi fogyatékossággal élő embereket, udvari bolondokat vagy szokatlan külsejű személyeket tartottak a főúri környezetben. Őket sokszor egyszerre látták szolgálónak, társasági különlegességnek és élő látványosságnak. A spanyol udvarban is létezett a gyakorlat, Eugenia pedig ebbe a közegbe került be, ráadásul egészen fiatalon.

Az udvari élet ugyanakkor árnyaltabb helyzetet jelentett, mint amilyennek elsőre tűnhet. Eugenia feltehetően jobb ellátást, ruházatot és biztosabb mindennapokat kapott, mint amire egy szerény vidéki család gyermekeként számíthatott volna. Ez azonban nem változtat azon, hogy az udvarban elsősorban különlegességként tekintettek rá, és a róla kialakított kép gyakran figyelmen kívül hagyta emberi méltóságát.

A róla fennmaradt legismertebb emlék Juan Carreño de Miranda udvari festő két portréja. A képek 1680 körül készültek, és ma a madridi Museo del Prado gyűjteményében láthatók. Az egyik festményen díszes ruhában áll, a másikon meztelenül, mitológiai utalásokkal jelenik meg. A képek később La Monstrua vestida és La Monstrua desnuda néven váltak ismertté, vagyis a felöltöztetett „szörnyetegként” és a meztelen „szörnyetegként”.

Az elnevezés jól mutatja, mennyire másként nézett a kor azokra, akik eltértek a megszokott testi normáktól. Eugenia alakját az udvar és a későbbi művészettörténeti hagyomány sokáig inkább furcsaságként kezelte, mint gyerekként, aki kiszolgáltatott helyzetbe került. Carreño festményein ugyanakkor van valami visszafogott méltóság is. A festő nem pusztán torz látványként mutatta meg, sokkal inkább emberi jelenléttel, amely ma talán erősebben hat, mint a kegyetlen címek.