Alexandrina Viktória 1819. május 24-én született a londoni Kensington-palotában Eduárd kenti herceg és Szász–Coburg–Saalfeldi Viktória egyetlen közös gyermekeként. Apja mindössze nyolc hónappal később meghalt, így a későbbi királynőt édesanyja nevelte. Ahogy egymás után eltűntek előle a trónöröklési sorban álló rokonok, egyre egyértelműbbé vált, hogy egy nap az ő fejére kerül a brit korona.
Gyerekkora épp emiatt kevéssé hasonlított egy szabadon élő hercegnő mindennapjaihoz. Anyja egyre nagyobb mértékben támaszkodott Sir John Conroyra, a kenti hercegné háztartásának vezetőjére. Conroy dolgozta ki a később Kensington-rendszerként ismertté vált, szigorú és elnyomó nevelési módszert.
A szabályok Viktória életének szinte minden részletét meghatározták. Kevés kapcsolatot tarthatott más gyerekekkel, ritkán találkozhatott a királyi család többi tagjával, és folyamatosan felnőttek felügyelték. Még a lépcsőn sem közlekedhetett egyedül, valakinek mindig fognia kellett a kezét.
A szigorú szabályok mögött részben a kenti hercegné félelmei álltak, aki attól tartott, hogy a brit királyi család megpróbálja elvenni tőle a lányát. Conroy abban bízott, hogy ha Viktória továbbra is kiszolgáltatott marad neki és az anyjának, trónra kerülése után is jelentős befolyást gyakorolhat majd rá. A terv végül visszafelé sült el. Viktória egyre nehezebben viselte Conroy jelenlétét, és kamaszkorára az anyjával való kapcsolata is súlyosan megromlott. A helyzet 1837 tavaszára már annyira feszült volt, hogy anya és lánya alig beszélt egymással.
IV. Vilmos brit király 1837. június 20-án halt meg, alig néhány héttel Viktória 18. születésnapja után. A fiatal nő még aznap reggel megtudta, hogy ő lett az Egyesült Királyság uralkodója. A hír egyben azt is jelentette, hogy többé nem szorult régensre, így édesanyja és Conroy nem gyakorolhatott fölötte hivatalos hatalmat.
Viktória gyorsan felszámolta gyerekkora legfontosabb korlátozásait. Külön hálószobát rendezett be magának, Conroyt pedig kizárta közvetlen környezetéből. Rövidesen elhagyta a Kensington-palotát, és a Buckingham-palotába költözött, ahová az anyja már nem tartott vele.
A királynő és a kenti hercegné kapcsolata hosszú ideig feszült maradt. A közeledés Viktória és Szász–Coburg–Gothai Albert 1840-ben kötött házassága után kezdődött meg, és az évek során anya és lánya ismét közelebb került egymáshoz. Amikor a kenti hercegné 1861-ben meghalt, Viktóriát mélyen megrázta a veszteség. Anyja személyes iratait átolvasva később árnyaltabban látta azt a gyerekkort, amelyet korábban elsősorban a magány és a szigorú ellenőrzés időszakaként őrzött meg.
Olvasd el ezt is!