Henry Cyril Paget 1875. június 16-án született, Anglesey negyedik márkijának egyetlen fiaként. A brit arisztokrácia egyik legelőkelőbb családjában nőtt fel, gyermekkorát azonban magány jellemezte. Édesanyját egészen fiatalon elveszítette, apja pedig kevés figyelmet fordított rá. A hatalmas családi birtokon magántanárok nevelték, később az elit Eton College diákja lett, majd katonai szolgálatot is vállalt. Úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy elődeihez hasonlóan hagyománytisztelő arisztokratává váljon.
1898 januárjában feleségül vette unokatestvérét, Lillian Florence Maud Chetwyndet. A házasság azonban rövid életűnek bizonyult. A beszámolók szerint kapcsolatuk soha nem teljesedett be, és bár a nő végül visszavonta a házasság érvénytelenítésére irányuló kérelmét, a pár külön élt.
Paget élete még ugyanabban az évben gyökeresen megváltozott. Apja halálával, mindössze 23 évesen megörökölte az Anglesey márkija címet és a család hatalmas vagyonát. Éves jövedelme körülbelül 110 ezer fontot tett ki, ami a korabeli viszonyok között szinte felfoghatatlan összegnek számított. A fiatal márki ettől kezdve minden korábbinál szabadabban hódolhatott két legnagyobb szenvedélyének: a színháznak és a fényűzésnek.
A családi birtokon található kápolnát egy 150 férőhelyes színházzá alakíttatta, amely a Gaiety Theatre nevet kapta. Hivatásos társulatot szerződtetett, és ingyenes előadásokat rendezett, amelyeken rendszerint ő maga is fellépett.
Különcsége nem korlátozódott a színpadra. Hosszú hajával, gondosan ápolt megjelenésével és olykor nőies szabású ruháival látványosan szembement a viktoriánus és Edward-kori arisztokrácia elvárásaival. A fennmaradt fényképeken elegáns öltönyökben éppúgy látható, mint földig érő, gazdagon díszített ruhákban. Ezekből a portrékból képeslapokat is készíttetett, amelyeket előadásain osztogatott a közönségnek.
A márki költekezése hamar legendássá vált. Nem elégedett meg a drága ruhákkal és ékszerekkel: egész életét a luxusnak rendelte alá. Egyik limuzinját például úgy alakíttatta át, hogy belseje egy fényűző vasúti kocsira emlékeztessen. Forgatható fotelek, asztalok, szekrények és ezüstveretek díszítették, az átalakítás pedig 2500 fontjába került.
Hatalmas összegeket költött lovakra, jachtokra, prémekre és ékszerekre is. Még egy asztaliteniszezéshez készíttetett kabátját is valódi smaragdokkal díszíttette.
Színházi előadásain szintén kizárólag a legdrágább kellékekkel érte be. Egyik, az Aladdin című produkcióhoz készített, gyémántokkal kirakott jelmeze a beszámolók szerint legalább tízezer fontot ért. Amikor a ruhát ellopták, egyszerűen újat készíttetett. A márki idővel már nem elégedett meg saját színházával. Mintegy ötvenfős társulatával, valamint rengeteg jelmezzel és díszlettel Nagy-Britanniában és Európában is turnézott.
Bár Paget rendkívüli jövedelemmel rendelkezett, költekezése messze meghaladta anyagi lehetőségeit. A helyzetet tovább súlyosbította, amikor egyik alkalmazottja egy londoni szállodából nagy értékű ékszereket lopott el tőle. A veszteség azonban a márkit sem késztette takarékoskodásra.
1904 nyarára már olyan súlyos adósságokat halmozott fel, hogy csődeljárás indult ellene. A családi birtokok kezelését vagyonfelügyelők vették át, értéktárgyait pedig árverésre bocsátották. Még ebben az évben negyven napon keresztül zajlottak az aukciók, amelyeken összesen mintegy 17 ezer tételt kínáltak eladásra. A gyűjteményben több száz pár cipő, selyemmel bélelt öltönyök, prémkabátok, ékszerek, drágakövekkel kirakott sétapálcák és megszámlálhatatlan különleges használati tárgy szerepelt. Külön árverési napot szenteltek a márki kutyáinak is.
A csődeljárást követően a márki Franciaországba költözött, ahol évi kétezer fontos járadékból élt. Ez még mindig kényelmes életet biztosíthatott volna számára, de korábbi fényűzéséhez képest jelentős visszalépést jelentett. Monte-Carlóban telepedett le, ahol állítólag a szerencsejátékok segítségével próbálta visszaszerezni elveszített vagyonát. Erre azonban már nem maradt ideje. Henry Cyril Paget 1905-ben, mindössze 29 évesen tuberkulózisban meghalt.
Halála után a márki címe és a családi birtok unokatestvérére, Charles Pagetre szállt, aki igyekezett felszámolni elődje extravagáns életének emlékeit. A színházat visszaalakíttatta kápolnává, a birtok pedig visszakapta korábbi nevét. A család a beszámolók szerint Henry személyes leveleit és naplóit is megsemmisítette, így életének számos részlete örökre elveszett.
A márki különleges megjelenése és színpadi szereplései miatt később sokan a nemi szerepekkel kapcsolatos korabeli elvárások egyik legmerészebb megkérdőjelezőjeként tekintettek rá. Szexuális irányultságáról ugyanakkor nem maradtak fenn egyértelmű bizonyítékok. Bár családja igyekezett elfeledtetni a nevét, Paget alakja az utóbbi évtizedekben ismét felkeltette a történészek és művészek érdeklődését. Az egykori „táncoló márki” ma már nem pusztán a féktelen pazarlásáról ismert, hanem arról is, hogy egy rendkívül szigorú társadalmi közegben mert a saját elképzelései szerint élni.
Olvasd el ezt is!