1982 szeptemberében a Tylenol az amerikai piac egyik legismertebb, recept nélkül kapható fájdalomcsillapítója volt. Az extra erősként árult változatból évente hatalmas mennyiséget adtak el, a márka pedig a vény nélkül vásárolható fájdalomcsillapítók piacának 37 százalékát birtokolta. Szeptember 29-én azonban néhány óra alatt több, egymástól látszólag független haláleset történt Chicago környékén.
A 12 éves Mary Kellerman rosszul érezte magát, ezért szülei egy extra erős Tylenol kapszulát adtak neki. Nem sokkal később összeesett, és még aznap reggel meghalt. Ugyanezen a napon a 27 éves Adam Janus is ugyanezt a gyógyszert vette be a megfázásos tüneteinek enyhítésére. Röviddel később görcsrohamot kapott, majd a kórházban meghalt. A családja először azt hitte, szívroham végzett vele.
Janus halála után családtagjai az otthonában gyűltek össze. Testvére, Stanley Janus fejfájásra panaszkodott, ezért abból a Tylenolból vett be, amelyet Adam Janus korábban vásárolt. Feleségének, Theresa Janusnak is adott belőle. Mindketten rövid időn belül összeestek. Stanley Janus még aznap, Theresa Janus két nappal később halt meg.
A három, egy családon belüli haláleset már felkeltette a helyi tűzoltók és egészségügyi dolgozók figyelmét is. Helen Jensen ápolónő Adam Janus özvegyével beszélve felismerte, hogy mindhárman ugyanabból a fájdalomcsillapítóból vettek be. Eleinte azonban ezt az összefüggést nem vették komolyan. Közben Chicago más részein újabb emberek lettek rosszul. Mary Reiner két nappal korábban szülte meg negyedik gyermekét, amikor Tylenolt vett be a fájdalmaira, majd összeesett és másnap meghalt. A 31 éves Mary McFarland munka közben vett be két kapszulát migrénre, és néhány perccel később elvesztette az eszméletét. McFarland soha többet nem tért magához.
Paula Prince légiutas-kísérő egy Walgreens üzletben vásárolt Tylenolt, miután leszállt a chicagói O'Hare repülőtéren. Később holtan találták a lakásában. Egy üzlet biztonsági kamerája rögzítette, amint Prince megvásárolta a kapszulákat.
Miután kiderült, hogy mind a hét áldozat Tylenolt vett be a halála előtt, az orvosszakértői hivatal Mary Kellerman otthonából és a Janus családtól származó gyógyszeres üvegeket is megvizsgálta. A kapszulák keserűmandulára emlékeztető szaga ciánmérgezésre utalt, amit a laborvizsgálatok később meg is erősítettek.
Egy-egy kapszula 550-610 milligrammot tartalmazott, ami közel háromszorosa volt a halálos mennyiségnek. Az áldozatok vérmintái is igazolták a ciánmérgezést. A boltok gyorsan levették a Tylenolt a polcokról, a chicagói rendőrség pedig hangosbemondóval járta az utcákat, és arra kérte az embereket, hogy ne használják a készítményt. Több haláleset ezután már nem történt.
A Tylenol gyártója, a Johnson & Johnson úgy vélte, hogy a mérgezés nem a gyártás során történt. A szennyezett kapszulák több különböző üzemből származtak, ezért a nyomozók arra jutottak, hogy valaki a kész termékeket manipulálhatta.
Abban az időben a recept nélkül kapható gyógyszereken még nem voltak olyan biztonsági zárások és fóliák, amelyekből azonnal látszottak volna egy korábbi felnyitás nyomai. A Johnson & Johnson végül mind a 31 millió forgalomban lévő Tylenol-kapszulát visszahívta. A márka piaci részesedése a mérgezések után 37 százalékról 7 százalékra zuhant.
Az ügy nyomán a vállalat az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósággal együtt új biztonsági csomagolásokat vezetett be. Megjelentek a felbontást jelző zárások, a Johnson & Johnson pedig olyan tablettát is piacra dobott, amelyet nehezebb volt manipulálni, mint a korábbi kapszulákat. Ezek a megoldások később más gyógyszereknél és élelmiszereknél is általánossá váltak.
Körülbelül egy héttel a mérgezések után zsarolólevél érkezett a McNeil nevű gyógyszergyártóhoz, amely a Johnson & Johnson leányvállalataként a Tylenolt gyártotta. A levél írója egymillió dollárt követelt, és azt állította, hogy könnyen tud további ciánt juttatni a boltokban kapható kapszulákba. A nyomozás végül James Lewishez vezetett. Ujjlenyomatai megegyeztek a levélen talált nyomokkal, ezért zsarolás miatt letartóztatták. Lewis azt állította, hogy nem ő követte el a mérgezéseket, a levelet pedig azért írta, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon egy másik férfit.
A hatóságok továbbra is vizsgálták a kapcsolatát az üggyel. Lewis múltjában több olyan körülményt is találtak, amely miatt gyanús maradt, és a börtönben még olyan rajzokat is készített, amelyek bemutatták, hogyan lehet ciánt tölteni a kapszulákba. Ő ezt azzal magyarázta, hogy segíteni akarta a nyomozókat. Nem Lewis volt az egyetlen gyanúsított. A rendőrség mintegy 400 embert vizsgált meg az ügy során, de senki ellen nem sikerült elegendő bizonyítékot összegyűjteni ahhoz, hogy a hét mérgezés miatt vádat emeljenek.
Az ügyben 2026 szeptemberében új nyom merült fel. Az idahói hatóságok ekkor azonosították az évtizedekkel korábban egy boise-i templomban holtan talált férfit Mathew Francis Betkouski vegyészként. Betkouski ciánnal végzett magával, korábban pedig állítólag többször beszélt arról, hogyan lehetne a mérget egy tökéletes bűncselekményhez felhasználni. A holmijai között később ciánt és egy chicagói térképet is találtak. Bár egyes nyomozók szerint lehetséges kapcsolat állhat fenn közte és a Tylenol-gyilkosságok között, hivatalosan nem nevezték meg gyanúsítottként, és egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy ő mérgezte volna meg a kapszulákat.
A chicagói Tylenol-gyilkosságok így máig megoldatlanok maradtak. Az ügy ugyanakkor tartós változást hozott a fogyasztóvédelemben, mivel azóta a gyógyszergyártók számos olyan biztonsági megoldást használnak, amelyek azonnal jelzik, ha egy csomagolást korábban felnyitottak.
Olvasd el ezt is!