Parasztlányból lett Franciaország megmentője, 19 évesen mégis máglyán végezte

Jeanne d’Arc 1412-ben született Domrémy falujában, a százéves háború egyik legsötétebb időszakában. Franciaország ekkor kettészakadt: az angolok és szövetségeseik jelentős területeket ellenőriztek, miközben a francia trónörökös, a későbbi VII. Károly helyzete egyre bizonytalanabbá vált. Jeanne családja Károly hívei közé tartozott, így a háború és a megszállás közelsége már gyerekkorától meghatározta az életét.

Tizenhárom éves kora körül kezdődtek azok a látomások, amelyek egész sorsát kijelölték. Jeanne később azt vallotta, hogy Szent Mihály, Szent Katalin és Szent Margit jelent meg előtte, és arra szólították fel, hogy segítsen a trónörökösnek visszaszerezni Franciaországot, valamint eljutni Reimsbe, ahol a francia királyokat hagyományosan megkoronázták.

Egy ismeretlen parasztlány számára szinte lehetetlen feladatnak tűnt eljutni a trónörököshöz, Jeanne azonban nem hátrált meg. Először egy közeli város parancsnokától kért segítséget, aki eleinte elküldte, ám többszöri próbálkozás után végül kíséretet adott mellé. A korabeli Franciaországban ekkor már terjedt egy jóslat egy szűzről, aki megmenti az országot, Jeanne pedig tökéletesen beleillett ebbe a képbe.

1429-ben így eljutott Chinonba, ahol találkozott Károllyal. A legenda szerint a trónörökös megpróbálta próbára tenni, elvegyülve udvaroncai között, a fiatal lány azonban felismerte. Hogy pontosan mi történt a találkozón, azt ma sem tudjuk biztosan, de Károly végül hinni kezdett benne. A lányt megvizsgálták, kikérdezték, majd fehér páncélt és zászlót kapott, és a francia sereg mellé rendelték.

Jeanne d’Arc legnagyobb katonai sikere Orléans felmentése volt. A várost hónapok óta ostromolták az angolok, ám Jeanne érkezése új lendületet adott a francia csapatoknak. Végül döntő szerepet játszott abban, hogy Orléans kilenc nap alatt felszabadult.

A győzelem után Jeanne sürgette, hogy a sereg induljon Reims felé. Útközben több város is megnyitotta kapuit, végül 1429 júliusában Károlyt francia királlyá koronázták. Jeanne is részt vett a szertartáson, és úgy érezhette, teljesítette küldetését. A sikersorozat azonban nem tartott sokáig. A Párizs elleni támadás kudarcba fulladt, később más hadműveletek sem hoztak hasonló eredményt, támogatói pedig fokozatosan elbizonytalanodtak.

1430 májusában Jeanne Compiègne védelmében vett részt, amikor burgundi csapatok fogságába esett. A város kapuit még azelőtt bezárták, hogy visszajuthatott volna a falakon belülre. Hogy ez árulás volt-e vagy katonai kényszerhelyzet, az máig vita tárgya. A burgundiak végül pénzért átadták őt az angoloknak.

Károly nem váltotta ki és nem tett komoly kísérletet a fiatal lány megmentésére. A fiatal lányt Rouenban állították egyházi bíróság elé, ahol eretnekséggel, engedetlenséggel és férfiruha viselésével is vádolták. A per erősen politikai természetű volt, mivel az angolok számára Jeanne élő jelképe volt a francia ellenállásnak, ezért meg kellett törniük a tekintélyét.

Jeanne hónapokon át ellenállt az egyházi férfiak kérdéseinek. Többször próbálták ellentmondásba keverni, de válaszai sokszor meglepően határozottak és élesek voltak. 1431 májusában már azzal fenyegették, hogy megölik, ha nem vonja vissza állításait. Egy időre megtört, aláírt egy nyilatkozatot, ám néhány nappal később ismét férfiruhában találták. Hogy saját döntéséből vette-e fel, vagy rákényszerítették a körülmények, az nem tisztázott, de ez elég volt ahhoz, hogy visszaeső eretneknek nyilvánítsák.

1431. május 30-án Jeanne d’Arcot Rouen régi piacterén máglyán elégették. Utolsó kívánsága az volt, hogy keresztet láthasson a halála előtt, egy angol katona pedig állítólag két fadarabból készített neki egyet. Hamvait a Szajnába szórták, mintha teljesen el akarták volna tüntetni a világból.

Ez azonban nem sikerült. Évtizedekkel később, családja kezdeményezésére újratárgyalták ügyét, és az eredeti ítéletet semmisnek nyilvánították. Jeanne d’Arcot 1456-ban rehabilitálták, 1920-ban pedig szentté avatták. Így lett a parasztlányból, akit saját korának politikai játszmái pusztítottak el, Franciaország egyik legfontosabb nemzeti jelképe.