Magyar lányért vonult háborúba a Monarchia egyetlen afrikai katonája

Ali Mahmud származásáról kevés biztos információ maradt fenn. A korabeli beszámolók szerint Kongóból vagy Szenegálból érkezhetett Magyarországra a 19. század végén vagy a 20. század elején. Kezdetben egy Budapesten élő török férfit szolgált, gazdája halála után pedig Nagyváradon telepedett le, ahol egy mozi alkalmazottjaként, feltehetően ajtónállóként vagy hordárként dolgozott.

Gyorsan megtanult magyarul: a nyelv fordulatait, köztük a kevésbé szalonképes kifejezéseket is magabiztosan használta. Jó humorú, közismert alak lett a városban, Magyarországot pedig idővel saját hazájának tekintette. Amikor kitört az első világháború, jelentkezett az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. Kérelmét kezdetben elutasították, mivel külföldi állampolgárnak számított.

A korabeli sajtó szerint szégyennek tartotta, hogy magyarként otthon kell maradnia, miközben mások a hazáért harcolnak. Az Élet nevű újság címlapján 1915 áprilisában fel is tűnt. Kitartása végül eredményt hozott, és még ebben az évben a keleti, vagyis az orosz frontra vezényelték.

Szolgálata alatt ezüst vitézségi érmet szerzett, és tizedesi rangig jutott. A magyar újságok különös érdeklődéssel írtak a sötét bőrű katonáról, aki egyenruhában járta Budapest utcáit. Személye a soknemzetiségű Monarchia számára is jól használható példává válhatott: azt sugallta, hogy a hazához való hűséget nem feltétlenül a származás, sokkal inkább a választott közösséghez tartozás határozza meg.

Ali Mahmud későbbi sorsáról már hallgatnak a források. Nem tudjuk, túlélte-e a világháborút, visszatért-e Magyarországra, vagy sikerült-e megvalósítania terveit. Története így félbemaradt, akár a Monarchia története, amely a háború végére darabjaira hullott.