Japán legsötétebb háborús titka: élő embereken teszteltek biológiai fegyvereket
A második világháború önmagában is megrázó, tragikus fejezete a történelemnek, de a háttérben, a világ elől eltitkolt eseménysorozatok csak tovább fokozzák brutalitását. Ilyenek a japán hadsereg 731-es alakulatának emberkísérletei is. A megszállt Mandzsúriában egykor biológiai fegyverkísérleteket végeztek a foglyokon, ám a horrorisztikus részleteket csak évtizedekkel később ismerte meg a világ.
A 731-es alakulat története Japán 1931-es mandzsúriai bevonulásával kezdődött. A megszállt területen a megszálló hadsereg olyan kísérleteket végezhetett, amelyeket az anyaországban nem lehetett volna. Isii Siró vezetésével létrehozták az úgynevezett Járványmegelőzési és Víztisztítási Hivatalt, amely fedőnévként szolgált a biológiai fegyverkutatásokhoz.
A központ Harbintól mintegy húsz kilométerre, Pingfang sík területén épült ki. A hat négyzetkilométeres, elzárt létesítmény nem egyszerű laboratórium volt, inkább egy saját lakóövezettel, kísérleti blokkokkal, föld alatti járatokkal és több ezer alkalmazottal működő titkos város.
A foglyokat a japán katonák marutának nevezték, ami japánul farönköt jelent. A kifejezés az embertelenítést szolgálta: a foglyokat nem emberként, hanem kísérleti anyagként kezelték. A foglyok között kínaiak, koreaiak, oroszok, mongolok és olyanok is akadtak, akiket a japán megszállással szembeni ellenállás miatt hurcoltak el.
A kísérletek célja az volt, hogy a megszálló hadsereg minél hatékonyabb biológiai fegyvereket fejlesszen. Pestist, lépfenét, kolerát, tífuszt, vérhast, mérgező gázokat és extrém hideg okozta sérüléseket teszteltek. Bolhákat tenyésztettek, hogy kórokozókat terjesszenek velük, és élő embereken végeztek boncolásokat, mert a kutatók friss szöveteket és a betegség lefolyását még a halál beállta előtt akarták vizsgálni. A CNA Insider beszámolójában az alakulat egyik tagja, Simizu Hideo is megszólalt, aki 14 éves volt az események idején. Állítása szerint mikor odavitték, azt hitte, fegyvereket vagy gépeket kell készítenie, ehelyett azonban különböző baktériumok tenyésztésével bízták meg. Mint mondta, a részlegek egymás előtt is titkolták munkájukat, de ő maga emberi preparátumokat, felboncolt testeket és egy üvegben őrzött magzatot is látott.
A labor falain túl is zajlottak kísérletek, Anda térségében például biológiai fegyverteszteket végeztek. A foglyokat a kísérleti területen megkötözve rögzítették, fejüket és mellkasukat sisakokkal, fémlapokkal és takarókkal védték, miközben lábuk és csípőjük szabadon maradt. A cél az volt, hogy a bombák repeszei sebeket okozzanak, amelyeken keresztül a baktériumok bejuthatnak a testükbe.
A 731-es alakulat biológiai fegyvereit kínai területek ellen is bevetették. Zhejiang tartományban 1940-ben pestissel fertőzött bolhákat és szennyezett anyagokat juttattak célterületekre; egyes beszámolók szerint az áldozatok száma több ezerre rúgott.
A Harbin környéki hideg telek miatt a bolhák tömeges tenyésztésére kedvezőbb, meleg és párás helyszínt kerestek. Ekkor jött képbe Szingapúr, mivel az ottani 27-30 Celsius-fokos hőmérséklet és a magas páratartalom megfelelő környezetnek bizonyult. A szingapúri laboratóriumokban tenyésztett bolhákat később Thaiföldre szállították, majd kínai célpontok ellen vetették be.
A háború vége felé a japán vezetés megpróbálta eltüntetni a nyomokat. 1945 augusztusában parancs érkezett a dokumentumok megsemmisítésére, a kutatóintézetek lebontására és a foglyok eltüntetésére. Állítólag a börtönben tartott kísérleti alanyokat megmérgezték, akik pedig nem haltak meg, azokat lelőtték. A tagoknak ciánkapszulát adtak arra az esetre, ha elfognák őket, Isii Siró pedig később azt parancsolta, hogy a titkot vigyék magukkal a sírba.
A háború után Japánban sokáig alig lehetett tudni valamit a 731-es alakulatról. A dokumentumok nagy részét elégették, a volt tagok közül sokan visszatértek az orvosi pályára, és hallgattak. A történet csak évtizedekkel később kezdett szélesebb körben ismertté válni, többek között Morimura Seiichi The Devil's Gluttony című könyve, újságírói kutatások és tanúbeszámolók nyomán.
A legmegrázóbb örökséget azonban azok a civilek és családok hordozták tovább, akiket a biológiai támadások érintettek. Többen maradandó testi-lelki sebekkel éltek tovább, miközben a 731-es alakulat története évtizedekig alig kapott nyilvánosságot.
Olvasd el ezt is!