Japánban a legismertebb látványosságok mellett több különös múltú szigetet is találunk. Korábban már beszámoltunk a Nagaszaki közelében fekvő Hashima-sziget szomorú sorsáról, most pedig az egészen egyedi szabályrendszerrel működő Okinosimáról lesz szó. A terület Japán délnyugati részén, Kjúsú partjaitól mintegy 60 kilométerre fekszik. A Fukuoka prefektúrához tartozó Munakata város része, területe nagyjából 97 hektár, legmagasabb pontja körülbelül 244 méter.
A szigetet a Munakata Taisha szentélyrendszerhez kapcsolják, amely három fő kultuszhelyből áll. Ezek közül az Okitsu-gū található Okinosimán, míg a másik két helyszín Oshima és Kjúsú szigetén fekszik. A térség a tengeri utazás, a kereskedelem és a vallási rítusok miatt vált fontossá, hiszen Okinosima éppen azon az útvonalon helyezkedik el, amely egykor Japánt Koreával és Kínával kötötte össze.
A régészeti leletek szerint a szigeten már évszázadokkal ezelőtt is rítusokat tartottak. A tengerészek és halászok védelmet kértek az istenektől, mielőtt útnak indultak volna, és a helyet a mai napig a kami, vagyis a sintó istenség lakhelyeként tisztelik. A sziget szent jellege miatt a belépés máig szigorú szabályokhoz kötött.
Aki korábban engedélyt kapott arra, hogy partra szálljon Okinosimán, annak először rituálisan meg kellett tisztulnia. Ez hagyományosan azt jelentette, hogy a férfiak levetkőztek, majd a tengerben fürödtek meg, mielőtt beléptek volna a szigetre. A szabályok között szerepelt az is, hogy a látogatók nem beszélhettek arról, amit ott láttak vagy hallottak, és semmit sem vihettek el a szigetről, még egy követ, ágat vagy fűszálat sem.
Sokáig évente egyetlen alkalommal, május végén nagyjából 200 férfit engedtek be a szigetre. A világörökségi elismerés után azonban ezt az éves hagyományt is felfüggesztették, így Okinosima ma nem nyilvános úti cél. A leginkább vitatott korlát az, hogy nők nem léphetnek a szigetre, ám a tilalom eredetéről nincs egyetlen biztos magyarázat. Egyes értelmezések szerint a veszélyes tengeri út és a régi társadalmi szerepfelfogás is szerepet játszhatott benne, más magyarázatok pedig a menstruációhoz kötik, mivel a sintó vallásban a vér tisztátalan dolognak számít. A helyiek a szabályt ma is fenntartják, bár Okinosima már a férfi látogatók előtt is gyakorlatilag zárva van.
A sziget különös kettőssége éppen ebben rejlik. Világörökségi helyszín, mégsem húz hasznot a turizmusból. A cél nem az, hogy minél többen felkeressék, hanem hogy megőrizzék azt a vallási és természeti környezetet, amely miatt évszázadok óta tisztelet övezi.
Okinosimát ezért ma leginkább távolról csodálhatjuk meg. A hozzá kapcsolódó kultuszhelyek lehetőséget adnak arra, hogy a hívek és az érdeklődők a sziget tényleges meglátogatása nélkül kapcsolódjanak az évszázados hagyományokhoz. Ez a japán szent hely így továbbra is megőrzi titkát: egyszerre része a világörökségnek és marad szinte teljesen elzárt, érintetlen tér.
Olvasd el ezt is!