A történet 2006. május 29-én kezdődött az indonéziai Jáva keleti részén, Porong közelében. A földből először forró víz, gőz és gáz tört fel, majd egyre nagyobb mennyiségű iszap kezdte elborítani a környéket. Az első napok után már sejteni lehetett, hogy elhúzódó katasztrófáról van szó.
A kitörés pontos oka máig vita tárgya. Két nappal korábban egy 6,3-as erősségű földrengés rázta meg Yogyakarta térségét, ezért egyes kutatók ezt tartják a folyamat lehetséges kiváltójának. Más vizsgálatok a helyszíntől néhány száz méterre zajló Banjar Panji-1 gázfúrással hozzák összefüggésbe az eseményeket. A munkálatokat a PT Lapindo Brantas végezte, innen ered a katasztrófa Indonéziában elterjedt neve is: Lapindo-katasztrófa.
A katasztrófához legalább 14 halálesetet kötnek. 2006 augusztusában egy munkás vesztette életét, amikor munkagépe lezuhant az egyik gátról. Néhány hónappal később további 13 ember halt meg egy földgázvezeték felrobbanásakor, amely az egyik védőgát alatt húzódott. A hatóságok azóta gátakkal próbálják egy meghatározott területen tartani az iszapot, a felgyülemlett anyagot pedig markolókkal és más munkagépekkel mozgatják. A terjedést így részben sikerült kordában tartani, magát a kitörést azonban két évtized alatt sem tudták megszüntetni.
Az idő múlásával az egyedülálló táj látogatókat is vonzani kezdett. Az 55 éves Sastro egyike azoknak, akiknek otthonát és munkahelyét is elnyelte az iszap. Ma motoros taxisként szállítja a turistákat a gátakhoz, ahonnan közelről lehet látni a húsz éve formálódó iszaptengert.
A helyiek számára azonban a terület továbbra is elveszett otthonokat jelent. 2026. május 29-én, a kitörés huszadik évfordulóján az érintettek virágokat szórtak az iszaptó szélén, imádkoztak, és azokra a házakra, utcákra emlékeztek, amelyekből mára semmi sem maradt. A távolban közben továbbra is gőz emelkedett a felszín fölé. A Lusi húsz év után is aktív, és továbbra sincs biztos válasz arra, mikor érhet véget a kitörése, írja a Drive.
Olvasd el ezt is!