86 kilogramm szárazjéggel próbáltak megfékezni egy hurrikánt – katasztrófa lett belőle
Képzeljünk el egy B–17-es bombázót, amely 8000 méteres magasságban köröz egy hurrikán fölött, majd 86 kilogramm szárazjeget szór a vihar középpontjának közelébe. A jelenet akár egy katasztrófafilm nyitánya is lehetne, pedig 1947-ben valóban megtörtént: amerikai kutatók így próbálták meggyengíteni vagy eltéríteni a vihart. Néhány nappal később a hurrikán partot ért, és több millió dolláros pusztítást hagyott maga után.
A történet egy évvel korábban kezdődött, amikor Vincent Schaefer amerikai vegyész és meteorológus különös jelenséget figyelt meg. A túlhűtött víz fagypont alatti hőmérsékleten is folyékony maradhat, amíg valamilyen részecske el nem indítja benne a jégképződést. Schaefer rájött, hogy ehhez már kevés szárazjég is elegendő lehet.
Ahogy az IFLScience is említi, a felfedezés új lehetőséget ígért. A kutatók úgy gondolták, hogy szárazjég segítségével megváltoztathatják a felhők szerkezetét, és akár csapadékot is előidézhetnek. A General Electric, az amerikai haditengerészet kutatólaboratóriuma és a hadsereg híradó alakulata ezért létrehozta a Project Cirrus nevű programot, amely az időjárás mesterséges befolyásolását vizsgálta.
A kutatók aztán ennél is nagyobb célpontot választottak: arra voltak kíváncsiak, vajon egy hurrikán erejét is csökkenthetik-e, esetleg más irányba terelhetik-e a vihart. A műholdak előtti korszakban viszont már az is komoly feladatnak számított, hogy találjanak egy olyan hurrikánt, amelyen viszonylag biztonságosan kísérletezhetnek.
1947 októberében úgy tűnt, végre megvan a megfelelő vihar. A légierő által Kingnek nevezett hurrikán átvonult Florida déli része fölött, majd az Atlanti-óceán felé haladt tovább. Mivel úgy látszott, hogy már nem fenyegeti a szárazföldet, a kutatók alkalmasnak ítélték a beavatkozásra. Október 13-án egy B–17-es bombázó megközelítette a hurrikánt, majd körülbelül 8000 méteres magasságból 86 kilogramm szárazjeget szórt a középpontja közelébe. A vihar rövid időre gyengülni látszott. Másnap viszont ismét megerősödött, nyugat felé fordult, majd Georgia és Dél-Karolina partvidékén ért szárazföldet.
A hurrikán több mint kétmillió dolláros kárt okozott. Georgia lakói közül sokan meg voltak győződve arról, hogy a tudósok beavatkozása térítette az állam felé a vihart, ezért pert is indítottak a program ellen. A meteorológusok szerint azonban nem lehetett bizonyítani az összefüggést. A King már a szárazjég kiszórása előtt elkezdhetett nyugat felé fordulni, ráadásul korábbi hurrikánok is jártak be hasonló útvonalat. A botrány és a jogi vita ennek ellenére elég volt ahhoz, hogy a Project Cirrus felhagyjon a hurrikánokon végzett kísérletekkel.
A kutatók közben úgy vélték, hogy valamilyen hatást mégis sikerült kiváltaniuk. Schaefer a repülőgépről hózáporokat és tartós hófelhőket figyelt meg egy több száz négyzetkilométeres területen, ami arra utalt, hogy a szárazjég valóban átalakította a felhők szerkezetét. Azt viszont nem tudták megállapítani, hogy mindez befolyásolta-e a hurrikán erejét vagy mozgását. A kísérlet tanulságát Irving Langmuir fizikus és vegyész fogalmazta meg a legpontosabban:
Olvasd el ezt is!