A világ leggazdagabb nője fűtésre, ruhákra és orvosra sem volt hajlandó költeni

Henrietta Howland Robinson, a későbbi Hetty Green 1834-ben született a massachusettsi New Bedfordban, vagyonos kereskedőcsaládban. A család a környék legnagyobb bálnavadászflottáját működtette, emellett a Kínával folytatott kereskedelemben is érdekelt volt. Green fiatalon pénzügyi lapokat és tőzsdei jelentéseket olvasott, 13 évesen pedig már a családi vállalkozás könyvelésében segített. A takarékosságot is otthonról hozta: későbbi visszaemlékezése szerint apja arra tanította, hogy semmit se adjon másoknak.

Vagyonának alapját az öröksége teremtette meg, később azonban sikeres befektetéseivel sokszorosára növelte azt. Apja 1865-ben hatmillió dollárt hagyott rá, ami akkoriban is óriási összegnek számított. Nem sokkal később nagynénje után is jelentős összeget örökölt, bár a hagyaték körül hosszú jogi vita bontakozott ki.

Green a magánéletében is gondosan ügyelt arra, hogy pénze felett kizárólag ő rendelkezzen. Amikor 1867-ben hozzáment a szintén milliomos üzletember Edward Henry Greenhez, előre kikötötte, hogy férje nem tarthat igényt a pénzére. Két gyermekük született, Edward, akit Nedként ismertek, és Sylvia. Házasságuk később megromlott, részben férje pénzügyi problémái miatt. Green több alkalommal kisegítette őt, a pár végül az 1880-as évek közepén különvált, bár hivatalosan házasok maradtak. Ekkorra Green már maga is komoly szereplőnek számított az amerikai pénzügyi világban.

Ekkoriban az Amerikai Egyesült Államok gazdasága rohamosan növekedett, a vasúthálózat terjeszkedett, New York pedig az ország pénzügyi központjává vált. Green befektetési stratégiája egyszerű volt, ugyanis akkor vásárolt, amikor az árak alacsonyan jártak, majd kivárta, amíg befektetései felértékelődtek. Pénzét főként vasúti kötvényekbe és állampapírokba fektette, módszere pedig bevált, vagyona évről évre tovább nőtt. 

Green gazdagsága és hétköznapi életmódja között szinte felfoghatatlan ellentét húzódott. Miközben dollármilliók felett rendelkezett, nem vásárolt saját New York-i otthont. Szállodákban, panziókban és bérelt lakásokban élt, így próbálva elkerülni az ingatlannal járó adókat. Takarékosságáról idővel egyre szélsőségesebb történetek kezdtek terjedni. A beszámolók szerint nem használt meleg vizet, télen sem szívesen kapcsolta be a fűtést, és orvosra is nehezen költött. Egy sérv állítólag húsz éven át okozott neki fájdalmat, mire végül vállalta a műtétet, ám még ekkor is felháborította az orvosi számla.

Öltözködése szintén hozzájárult hírnevéhez. Rendszerint egyszerű fekete ruhában járt, és a történetek szerint ugyanazokat a darabokat rendkívül sokáig viselte. Green maga visszautasította azokat a véleményeket, amelyek különcségként értelmezték ezt, szerinte semmi gond nem volt az életmódjával.

Pénzhez való viszonya jóval súlyosabb következményekkel is járt. Lánya, Sylvia udvarlóival szemben rendkívül bizalmatlan volt, mert attól tartott, hogy valójában a család vagyonára pályáznak. Amikor Sylvia 1909-ben végül férjhez ment Matthew Astor Wilkshez, Green ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi mondjon le minden igényéről felesége későbbi örökségét illetően.

Pénzhez való szélsőséges viszonyának legsúlyosabb következménye azonban a fiát érintette. Ned gyerekként eltörte a lábát, Green pedig megpróbálta egy ingyenes rendelőben kezeltetni, hogy ne kelljen fizetnie az ellátásért. Állítólag felismerték és megtagadták tőle az ingyenes kezelést. A történet szerint Green ezután maga próbálta ellátni fia sérülését. A seb elfertőződött, később üszkösödés alakult ki, Ned lábát pedig végül amputálni kellett.

Green élete utolsó hónapjait már fia otthonában töltötte. 1916. július 3-án, 81 évesen halt meg, és ekkorra az Amerikai Egyesült Államok leggazdagabb nőjeként tartották számon. Hagyatékát 100-200 millió dollár közé becsülték, ami a mai értéken nagyjából 2,5-5 milliárd dollárnak, vagyis mintegy 777 milliárd-1,55 billió forintnak felelne meg.

Vagyonát két gyermeke örökölte, akik egészen másképp bántak a pénzzel. Ned például fényűző házat építtetett, értékes bélyeg- és érmegyűjteményt hozott létre, és jótékony célokra is költött. Mivel lányának nem született gyermeke, 1951-es halála után az ő öröksége túlnyomó hányadát jótékonysági szervezetek, iskolák és kórházak kapták.