14 éves fiú rémtette rázta meg Japánt, a törvényeket is átírták miatta
Japán a világ egyik legbiztonságosabb országának számít, ezért amikor egy-egy rendkívül kegyetlen bűncselekményre kerül sor, az örökre beépül a kollektív emlékezetbe. Erre jó példa az 1997-es kóbei gyermekgyilkosságok ügye, amelynek az ítélet után is akadnak sokkoló részletei.
A nyugati világban sokan a Junko Furuta-ügyet említik Japán egyik legsúlyosabb bűntetteként, a japán közvéleményben azonban a kóbei gyermekgyilkosságok esete is hasonlóan nyomasztó emlékként él. Az eset Kóbe városához, azon belül Suma tengerparti városrészéhez kötődik, ahol hónapokon át egy ismeretlen támadó tartotta félelemben a helyieket.
A történet két iskolás lány megtámadásával kezdődött, akiknek a fejükre kalapácsütéseket mértek, de túlélték az esetet. Egy hónapra rá a tízéves Ayaka Yamashitát ugyanígy fejbeütötték, ám ő később belehalt sérüléseibe. Az elkövető nem sokkal később a kilencéves Kazumi Ishikawát is kiszemelte magának, ám ő túlélte a borzalmakat, így részletes személyleírást tudott adni a nyomozóknak. A rendőrök ebből arra következtettek, hogy ugyanaz az elkövető állhat az esetek mögött, főként azért, mert a támadások helyszínének közelében megcsonkított állattetemeket találtak.
Az alapból is feszült helyzetet tovább tetőzte, amikor eltűnt a 11 éves Jun Hase. Néhány nappal később egy iskola gondnoka hátborzongató felfedezést tett az intézmény bejáratánál. A fiú levágott feje mellett egy vörös tintával írt üzenetet is találtak, amelyben az elkövető a rendőrséget provokálta, és gyilkosságait egyfajta „játékként” írta le. A levelet Sakakibara Seito néven írta alá.
A rendőrség eleinte egy felnőtt férfit keresett, a sajtó pedig harmincas-negyvenes éveiben járó, erős testalkatú gyanúsítottról számolt be. A nyomozás akkor vett új fordulatot, amikor egy helyi újság szerkesztősége újabb levelet kapott. A szerző ebben a japán oktatási rendszert okolta elszigeteltségéért, és azt állította, hogy az iskola „láthatatlanná” tette őt.
A gyanú végül egy 14 éves fiúra terelődött, akit a japán sajtó sokáig csak „A-fiúként” emlegetett, mivel a fiatalkorúak védelmére vonatkozó szabályok miatt nem hozhatták nyilvánosságra a nevét. Később kiderült, hogy a 14 éves Shinichiro Azuma áll a gyilkosságok mögött. A fiú saját áldozata, Jun Hase szomszédja volt, és ugyanabba az iskolába járt, amelynek kapujánál a rendőrség megtalálta az üzenetet.
Azuma a kihallgatáson először tagadta bűnösségét, ám miután a rendőrség közölte vele, hogy azonosították kézírását, megtörve vallott. Beismerte, hogy egy teknős ígéretével csalta fel Junt a közeli Tank-hegyre, majd megfojtotta, testét pedig megcsonkította. Magára vállalta továbbá Yamashita meggyilkolását és három további támadást is. Naplóbejegyzései később különösen nyugtalanító képet adtak a gondolkodásáról, az egyikben például „szent kísérletként” utalt arra, hogy meg akarta vizsgálni az emberi test törékenységét.
A védelem több ponton is megpróbálta kétségbe vonni a fiú bűnösségét. Az ügyvédek szerint a rendőrség által keresett elkövető balkezes lehetett, míg Azuma jobbkezes volt. Azt is felhozták, hogy a médiának küldött levelek bonyolult nyelvezetet és összetett írásjegyeket használtak, amelyeket szerintük egy átlagos tanulmányi eredményű kamasz nem használ.
Az ügy utóélete tovább növelte a felháborodást. Azuma kevesebb mint hét évvel később szabadult, majd évekkel később könyvet jelentetett meg a gyilkosságokról. Mindez óriási tiltakozást váltott ki, mert sokan úgy látták, hogy saját bűntetteiből próbál figyelmet és anyagi hasznot szerezni. A mű ennek ellenére bestseller lett Japánban. Később egy saját weboldalt is indított, amelyet idővel eltávolítottak.
A kóbei gyermekgyilkosságok jogi következményekkel is jártak. Az eset után módosították a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat: a súlyos ügyekben büntetőeljárás alá vonható fiatalkorúak alsó korhatárát 16-ról 14 évre vitték le.
Az ügy azóta is gyakran előkerül, mert egyszerre vetett fel kérdéseket a fiatalkorú bűnelkövetésről, a japán oktatási rendszerre nehezedő nyomásról és a társadalmi elszigetelődésről.
Olvasd el ezt is!