
Salvador Dalí szakácskönyve pont olyan meghökkentő, mint a festményei
Salvador Dalí számára az étkezés jóval többet jelentett egyszerű biológiai szükségletnél. A katalán művész 1973-ban megjelent szakácskönyve, a Les Dîners de Gala éppoly túlzó, érzéki és bizarr világot teremtett, mint a festményei. A kötetben 136 recept szerepel, ám aki gyors hétköznapi vacsoraötleteket keres, annak aligha ez lesz a kedvenc receptgyűjteménye.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Les Dîners de Gala (Gala vacsorái) a szürrealista festő képzeletének gasztronómiai kiterjesztése. A könyvben a rákból kupolaszerű kompozíció lesz, a koktél élénkítőként jelenik meg, a vacsora pedig inkább hasonlít gondosan megrendezett látomásra, mint otthoni menüre.. A könyv egyik legismertebb fogása a Bush of Crayfish in Viking Herbs, vagyis egy látványos rákkompozíció, amelynek receptjét Dalí a párizsi Tour d’Argent egyik séfjétől kapta. Az ételhez halalaplé, consommé, fehérbor, vermut, konyak, fűszerek és kapor kellett. A rákokat pedig ebben a gazdag lében főzték meg, majd egy teljes napig hűtötték. A tálalásnál a látvány legalább annyit számított, mint az íz: a rákokat kupolaszerű formába rendezték, a leszűrt levet pedig külön csészékben kínálták mellé.
Ez a fogás pontosan megmutatja, milyen távol járunk a hétköznapi vacsorák világától. Dalí szakácskönyvében az ételek színpadi jelenetekké válnak. A tenger gyümölcsei, a vajban gazdag mártások, a konyakos italok és a meghökkentő tálalások mind ugyanabba az irányba mutatnak: az evés nála érzéki, látványos és néha kifejezetten zavarba ejtő élmény.
Ahogy az Open Culture is említi, Dalí azokhoz az ételekhez vonzódott leginkább, amelyekért meg kell küzdeni a tányéron. A kagylók, rákok és páncélos tengeri állatok ezért kaptak fontos szerepet a könyvben. Egyik szövegében a spenótot a formája miatt utasította el, miközben a páncélos tengeri állatokat szinte esztétikai ideálként ünnepelte. Nála az étel alakja, felülete és meghódíthatósága legalább annyit számított, mint maga az íz.
A Les Diners de Gala italai sem visszafogottabbak. A Casanova-koktél narancsléből, bitterből, gyömbérből, brandyből, Vielle Cure-ből és cayenne-borsból készült, Dalí pedig gyors hatású élénkítőként ajánlotta kimerültség vagy túlzott józanság esetére. Már ez a leírás is jelzi, hogy a könyv minden szempontból elveti a mértékletességet és a hedonizmust tartja a fő erénynek.
A kötetben olyan fogások is szerepeltek, amelyek mai szemmel inkább meghökkentő műtárgynak tűnnek, mint otthoni vacsorának, például a nyársra húzott tojás. Más receptek, például a póréhagymás pite vagy az egészben sült halak szintén azt mutatják, hogy a művész erőteljes, látványos és olykor egészen abszurd konyhát képzelt el.

A Les Dîners de Gala ma sem gasztronómiai útmutatóként izgalmas. Sokkal inkább azt mutatja meg, hogyan gondolkodott Dalí a testről, a vágyról, az ízekről és a látványról. A könyv bizonyítja, hogy a szürrealizmus a terített asztalon sem állt meg: ott volt a rákpáncélokban, a konyakos pohárban, és egy vacsorában is, amely után aligha az ízekre emlékeztek vissza.
Olvasd el ezt is!