Olyan apró alakot rejt a 600 éves festmény, hogy szabad szemmel alig látható
Jan van Eyck 15. századi festménye, a Rolin kancellár Madonnája látszólag két monumentális alak, Szűz Mária és Nicolas Rolin találkozásáról szól. Ha azonban belenagyítunk, egy egészen más világ tárul fel: apró épületek, növények, állatok és alig néhány milliméteres emberalakok jelennek meg rajta olyan részletességgel, amelynek technikáját ma sem sikerült teljesen megfejteni. Az egyik vörös fejfedős figura ráadásul maga a festő lehet.
Jan van Eyck Rolin kancellár Madonnája című festménye egy nagyjából 66 × 62 centiméteres tölgyfatáblára készült el Nicolas Rolin, Burgundia nagyhatalmú és rendkívül gazdag kancellárja megrendelésére az autuni Notre-Dame-du-Châtel-templom számára.
A kép előterében Rolin térdel imára kulcsolt kézzel, vele szemben pedig Szűz Mária ül a gyermek Jézussal, miközben fölötte egy angyal tart koronát. A jelenet mögötti három boltíven keresztül egy kertre, azon túl pedig egy folyóval átszelt városra látunk. Valójában éppen ez a háttér teszi különösen rejtélyessé a festményt. Korábban már beszámoltunk például arról, hogy két nyúl haláltusáját is megfigyelhetjük, ha egészen aprólékosan áttekintjük a művet.
A távoli kőfalnál két apró emberalak áll. Az egyik a város felé fordul, társa részben visszanéz a néző irányába, fején vörös chaperonnal, a korszak jellegzetes fejfedőjével. Az alak olyan kicsi, hogy szinte minden figyelmet elkerül, mégis felismerhető a testtartása, a vállának vonala és még az is, merre néz.
A Louvre-ban őrzött festményt 2021 és 2023 között restaurálták. A több évszázad alatt megsárgult lakkréteg eltávolítása után rendkívül nagy felbontásban fényképezték le, így olyan részletek is láthatóvá váltak, amelyek korábban szinte elvesztek a képben.
A háttérben folyó kanyarog, híd vezet át rajta, apró alakok közlekednek, templomok és paloták emelkednek, távolabb pedig szőlőültetvények, mezők és ködbe vesző hegyek húzódnak. Egyes épületek szélessége alig nagyobb egy gombostű fejénél. Van Eyck még ilyen méretben is következetesen kezelte a fényt: a közeli kert és a távoli hegyek ugyanabból az irányból kapják a megvilágítást, a távolság növekedésével pedig fokozatosan halványulnak.
A festő aprólékossága máshol is tetten érhető. A kancellár fölötti kőfaragásokon Ádám és Éva kiűzetése, Káin és Ábel története, valamint Noé részegsége jelenik meg. A kert növényei között liliomokat, íriszeket, bazsarózsákat és rózsákat is meg lehet különböztetni.
Van Eyck technikája részben megmagyarázza a döbbenetes részletességet. Fehér alapra rajzolta fel a kompozíciót, majd áttetsző olajfestékrétegeket vitt egymásra. A fény áthatolt ezeken a rétegeken, visszaverődött a világos alapról, majd újra keresztülhaladt a színeken, ami különleges ragyogást adott a felületnek.
Az ecsetei is rendkívül finomak lehettek. Feleségéről, Margaretről készített portréjának restaurálásakor egy körülbelül hat milliméter hosszú állati szőrszálat találtak a festékben, amely feltehetően a használt ecsetből származott. A különös az, hogy a modern restaurátoroknak mikroszkóp és a ma elérhető legfinomabb ecsetek kellettek ahhoz, hogy megfelelően utánozzák Van Eyck apró ecsetvonásait. Innen ered a festővel kapcsolatos egyik legizgalmasabb rejtély: vajon valóban pusztán a szemére és a kezére támaszkodott?
Egy 2021-ben megjelent elmélet szerint Van Eyck valamilyen perspektivikus segédeszközt használhatott. Egy kutató több festményének perspektíváját vizsgálva szabályosan elhelyezkedő enyészpontokat azonosított, és ebből arra következtetett, hogy a művész egy üveglapból és több nézőpontból álló szerkezettel rajzolhatta át a látványt. A feltételezés azonban nem bizonyított, ráadásul magán a Rolin kancellár Madonnáján ezt az elemzést nem végezték el.
Más kutatók az egész elképzelést vitatják. Szerintük a korszak tükrei és lencséi nem voltak elég jó minőségűek a pontos optikai vetítéshez, és a korabeli festészeti leírások sem említenek hasonló technikát. Egyszerűbb lehetőség, hogy Van Eyck nagyítólencsét, rendkívül finom ecseteket és saját, kivételes kézügyességét használta.
Az infravörös vizsgálatok ráadásul azt mutatják, hogy munka közben folyamatosan változtatott a kompozíción. Rolin övéről például eredetileg egy nagy erszény lógott, amelyet végül eltüntetett, a gyermek Jézus kezének helyzetét pedig szintén módosította.
A háttér két apró figurája még egy külön rejtélyt tartogat. Az egyik már említett férfi vörös chaperont visel. Van Eyck egy másik, ma a londoni National Galleryben őrzött portréján szintén ilyen fejfedőben ábrázolt egy férfit, amit régóta a művész lehetséges önarcképeként tartanak számon.
Ezért felmerült, hogy a Rolin kancellár Madonnájának távoli vörös fejfedős alakja is Van Eyck lehet, mellette pedig talán egyik segédje áll.
Olvasd el ezt is!