JWCohen/Shutterstock
február 11., 2026  ●  Kultúra

Kétszer is műkincsrablás áldozata lett Edvard Munch A sikoly című festménye

Kevés műalkotás létezik, amely annyira karakteres lenne, mint Edvard Munch A sikoly című festménye. A torzult arc, a hullámzó háttér és a szinte hallható néma kiáltás a modern művészet egyik legerősebb szimbólumává vált. Éppen ezért sokkolta a világot, amikor a mű nem egyszer, hanem kétszer is eltűnt – méghozzá látványos körülmények között.

Az első lopásra 1994-ben, a lillehammeri téli olimpia megnyitójának napján került sor. A tolvajok egyszerűen betörtek az Oslói Nemzeti Galériába, és elvitték A sikoly egyik változatát. A helyszínen egy cinikus üzenetet hagytak hátra:

Köszönjük a gyenge biztonságot.

A festmény végül néhány hónappal később előkerült, szerencsére sértetlenül.

A történet azonban itt nem ért véget. 2004-ben újabb, még drámaibb rablás történt. Ezúttal a Munch Múzeumból vitték el fegyveresek A sikolyt és a Madonna című festményt, fényes nappal, látogatók szeme láttára. A rablók maszkot viseltek, autóval menekültek el, a város pedig órák alatt ráébredt, hogy az egyik legfontosabb kulturális ikonja ismét eltűnt.

A két festmény csak két évvel később, 2006-ban került elő. Bár megtalálásuk megkönnyebbülést hozott, az állapotuk aggodalomra adott okot: A sikoly nedvesség- és peremkárokat szenvedett, a Madonna pedig több sérülést is. A restaurálás hosszú és aprólékos folyamat volt, amelynek során a szakemberek igyekeztek minimális beavatkozással megmenteni az eredeti festékrétegeket.

A lopások után Norvégia radikálisan újragondolta múzeumai biztonságát. A sikoly ma már szigorú védelem alatt, speciális környezetben látható, és ritkán hagyja el a múzeum falait. A történet ugyanakkor hozzátett a festmény mítoszához: A sikoly nemcsak az emberi szorongás szimbóluma lett, de azt is jelképezi, mennyire sebezhetőek a kulturális kincseink.

Ahogy arról mi is írtunk, A sikoly nem önálló képként készült, hanem egy nagyobb ciklus része volt, amelyet Munch Az Élet frízének nevezett. Ebben a sorozatban a szerelem, a vágy, a félelem és a halál egyfajta vizuális költeménnyé áll össze. A festő több változatot is készített belőle, részben azért, mert nem tudott elszakadni a képeitől, részben pedig azért, mert azt tervezte, hogy a sorozatot egyben hagyja meg az utókornak.

Nyitókép: Edvard Munch: A sikoly / JWCohen/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök