VIII. Henrik démoni sisakja máig nyugtalanítja a történészeket
A leedsi Royal Armouries egyik legismertebb darabja első pillantásra inkább tűnik groteszk színházi kelléknek, mint királyi páncélnak. A szarvakkal, szemüveggel és torz arccal ellátott sisakot VIII. Henrik angol király számára készítették, eredeti jelentéséről azonban máig vitatkoznak a szakértők.
A világ egyik legismertebb sisakja meglepő külseje miatt vált híressé. VIII. Henrik szarvas sisakja olyan furcsa, hogy nehéz levenni róla a szemünket: szemüveget illesztettek rá, az arca furcsa, az orra kampós, a fejéből pedig két szarv nő ki. Nem csoda, hogy a tárgy évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket.
A sisak ma a leedsi Royal Armouries gyűjteményében található. A darabot Konrad Seusenhofer, I. Miksa német–római császár innsbrucki udvari páncélkészítője készítette. Az átlagos védőfelszerelések közül az is kiemeli, hogy egy teljes páncél részeként diplomáciai ajándéknak készült, és két uralkodó kapcsolatát jelképezte.
A ma látható sisak azonban valószínűleg jelentősen eltér eredeti formájától. A szakértők szerint egykor arannyal és ezüsttel áttört díszlemezek, valamint bársonyborítás is fedhette. Ezek az elemek mára eltűntek, de a groteszk arc, a szemüveg és a szarvak megmaradtak, így a sisak ma is rendkívül erős vizuális hatást kelt.
A szemüveg különösen érdekes részlet. A 16. századból ismert formát idézi, de a szarvakhoz hasonlóan valószínűleg nem tartozott a sisak eredeti kialakításához. A szemek ugyanakkor szokatlanul távol helyezkednek el egymástól, nem követik a normál emberi arányokat. Ez tovább fokozza a sisak bizarr, már-már karikatúraszerű megjelenését.
A nagy kérdés az, hogy miért viselt volna egy uralkodó ilyen sisakot. Az arc nyilvánvalóan groteszk: egy ráncos, borostás férfit idéz. Felmerült korábban, hogy talán magát I. Miksát ábrázolja, de ez nem tűnik valószínűnek. Furcsa volna, ha a császár ilyen előnytelen, gúnyos formában örökíttette volna meg saját arcvonásait egy másik uralkodónak szánt ajándékon.
A Royal Armouries egyik értelmezése szerint a sisak groteszk arca egy udvari bolond alakját idézheti. A felvetést Graeme Rimer, a múzeum egykori munkatársa fogalmazta meg. Eszerint az arc Peter Flötner egyik alakjához, a Knave of Bells nevű figurához hasonlítható. A kampós orr, a szemüveg, a borosta és az eltúlzott vonások valóban rokoníthatók ezzel a bolondfigurával.
Ez az értelmezés azért is érdekes, mert a bolond alakja a reneszánsz udvari kultúrában nem pusztán nevetséges figura volt, erről ebben a cikkben írtunk részletesen.
A szarvak tovább bonyolítják a kérdést. Bár nagyon gondosan készültek, a rögzítésük a sisak egészéhez képest kissé egyszerűbbnek tűnik, ezért felmerült, hogy talán később kerültek rá. Ha viszont eredetileg is a sisak részei voltak, akkor különösen nehéz megmagyarázni, mit jelenthettek.
A 16. századi köznyelvben és népi képzetekben a szarvak gyakran negatív jelentésekkel kapcsolódtak össze. Utalhattak az ördögre, de a megcsalt férj, vagyis a felszarvazott ember jelképe is lehetett. Ezek aligha tűnnek olyan üzenetnek, amelyet egy uralkodó szívesen küldene egy másik uralkodónak diplomáciai ajándékként. Létezik azonban egy másik értelmezés is. Eszerint a nagy hatalmú férfiaknak nem kellett feltétlenül tartaniuk az ilyen köznépi jelentésektől, a szarvak pedig inkább az erő, a hatalom és a félelmetesség képei lehettek.
Arról nem maradt fenn írott bizonyíték, hogy VIII. Henrik valóban viselte volna a sisakot. A fennmaradt írások alapján a király páncéljai sem azonosíthatók teljes bizonyossággal, ezért a tárgy eredeti használata ma is vita tárgya. Valószínűleg udvari felvonulásokon és ünnepi eseményeken használhatták, harci felszerelésnek ugyanis nem volt praktikus.
Olvasd el ezt is!