Miközben Észak-Amerikában a hétvégén tűzgyűrűs napfogyatkozás lesz látható, a Yucatán-félszigeten és Dél-Mexikó más részein a megfigyelők az ősi maják nyomdokaiba lépnek, akik híresek voltak remek csillagászati ismereteikről. De vajon több száz évvel ezelőtt miképp tudták megjósolni ezeket az égi jelenségeket?
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) nemrégiben közzétett posztjában Ismael Arturo Montero García, a Tepeyac Egyetem archeoasztronómusa kifejtette, hogy a maják nagyszerű megfigyelők voltak, és mély ismeretekkel rendelkeztek az égi mechanikáról, illetve egész pontosan meg tudták jósolni a napfogyatkozásokat.
A modern csillagászokkal ellentétben a maja szakértők nem rendelkeztek távcsövekkel vagy más, a számításaikat segítő szerkentyűkkel, és nem tudtak olyan eseményeket rögzíteni, amelyek nem voltak láthatóak a lakóhelyükről.
Ez is érdekelhet: Hónapokig tartó világosság után 2 percre sötétségbe borul az Antarktisz
Mindezek ellenére a maják a napfogyatkozások mintegy 55 százalékát tudták előre jelezni, ami lenyűgöző adat, tekintve, hogy nem rendelkeztek modern technológiával.
De hogy volt mindez lehetséges? A napfogyatkozás csak újhold idején lehet, holdfogyatkozás pedig csak teliholdkor. A maják pedig különféle kódexet írtak le megfigyeléseikről. A régészek megannyi 11. vagy 12. századból származó ősi maja kéziratot és csillagászati táblázatokat találtak, amelyek tartalmazták az égi objektumok mozgásának nyomon követését.
Az egyik napfogyatkozást jelző írás a Drezdai Kódex 54. oldalán található. A hieroglifa egy égi sávból, a Napból, két combcsontból, valamint pillangószárnyakra emlékeztető fekete-fehér mezőkből áll. A maják nyelvén az ilyen eseményeket Pa'al K'in-nek nevezték, ami megtört Napot jelent, míg a nahua nyelvű aztékok a Tonatiuh qualo, azaz „a Napot megeszik" kifejezést használták.
Olvasd el ezt is! Megfejtettek egy maja edényen lévő hieroglifát
Ma már természetesen tudjuk, hogy a Hold a Napot a napfogyatkozás során nem emészti el és nem is károsítja, hanem egyszerűen csak eltakarja, amikor keresztezi a Föld pályájának síkját. Ez jellemzően 177 naponként fordul elő.
A Drezdai Kódexben 177 és 148 napos intervallumokra osztott táblázatok és almanachok találhatók, amelyek nap- és holdfogyatkozásokhoz kapcsolódnak. E leolvasások pontossága segít megvilágítani a maják csillagászati jártasságát, akik elképesztő részletességgel értették meg bizonyos események ciklikus jellegét.
