A Földhöz hasonlóan a Marson is előfordulnak olyan pillanatok, amikor holdjai árnyékot vetnek a felszínére. A NASA Opportunity, a Curiosity és most a Perseverance roverek által rögzített napfogyatkozások azonban nagyon különböznek a földiektől.
A Mars holdjai, a Phobosz (félelem az ógörög nyelvben) és a Deimosz (rettegés) 7,65, illetve 30,35 óránként keringenek a Mars körül, ami a földi hold 27 napos keringéséhez képest relatív villanás. Sokkal kisebbek, mint a Hold, és jóval gömbölyűbbek is - inkább kis holdkrumplik, mint az a szép kerek korong, amelyet olyan szépen ragyogni látunk az éjszakai égbolton. Technikailag ezek az események nem napfogyatkozások, ahogy mi tapasztalnánk, hanem átvonulások, amelyek soha nem takarják el teljesen a Nap fényét. Amikor a Mars gömbölyded holdrészecskéi a Nap és a Mars felszínén tartózkodó megfigyelők között haladnak el, nem takarják el a csillagot olyan teljesen, mint a Hold a Földről nézve.
Nem nehéz elképzelni a Napot, mint egy óriási szemgolyót egy különös pupillával, amely valami olyasmit követ, amit a felszínhez kötött megfigyelő nem lát. A fantáziadús elképzeléseket félretéve, a tudósok különös hatást figyeltek meg a bolygón a Phobos árnyékának áthaladásával. A Mars InSight leszállóegység, a szeizmikus aktivitás mérésére tervezett megfigyelőállomás csak kissé dől meg az események során. A tudósok ezt az enyhe dőlést a Mars felszínének deformálódásának tulajdonítják, amely a csökkent napsugárzásból eredő nagyon enyhe lehűlő hatásnak köszönhető.
A két hold közül a Phobos sziluettje nagyobb, a Nap fényének akár 40 százalékát is eltakarja, még akkor is, ha teljesen elnyeli a vakító fény. A jóval távolabbi és kisebb Deimos sokkal kevesebb fényt takar ki, kiemelve, hogy bolygónk mennyire hihetetlenül különleges. Teljes napfogyatkozáskor a Földön a Hold korongja tökéletesen elfedi a Nap korongját, még akkor is, ha a Hold sokkal kisebb.Ez egy nagyon lenyűgöző egybeesésnek köszönhető. A Hold körülbelül 400-szor kisebb, mint a Nap. Emellett körülbelül 400-szor közelebb van a Földhöz, mint a Nap. Ez azt jelenti, hogy a Nap és a Hold nagyjából egyforma méretűnek tűnik az égboltunkon.
Ez azért változik egy kicsit, mert sem a Föld Nap körüli pályája, sem a Hold Föld körüli pályája nem tökéletesen kör alakú. Így a méretük a keringési helyzettől függően kissé nagyobbnak vagy kisebbnek tűnhet. Így alakulnak ki a gyűrűs napfogyatkozások, amikor a Hold nem fedi el teljesen a Napot, és fénygyűrű marad a Hold korongja körül. Még érdekesebb, hogy úgy tűnik, fajunk kialakulása éppen időben történt ahhoz, hogy megcsodálhassuk az ilyen tökéletes napfogyatkozásokat. A Hold sokkal közelebb kezdte életét a Földhöz, és jelenleg évente körülbelül 3,82 centiméterrel távolodik tőle. Adjunk még körülbelül 600 millió évet, és a teljes napfogyatkozások már nem lesznek lehetségesek.
A hold egyre közelebb és közelebb kerül a Marshoz, és egy napon olyan közel kerül hozzá, hogy a Mars gravitációja szét fogja húzni. Akkor a tudósok szerint a vörös bolygón átmenetileg a Phobosz belsejének gyűrűje lesz. A Phobosz és a Deimosz követése a marsi égbolton további adatokat szolgáltathat, amelyek segíthetnek feltérképezni és megjósolni ezt az erőszakos sorsot.
(Forrás: ScienceAlert)