A Nap adja a Naprendszer tömegének szinte egészét, gravitációja pedig meghatározza a bolygók, kisbolygók és üstökösök pályáját. Ezt a hosszú idő alatt kialakult egyensúlyt azonban egy közelben elhaladó csillag gravitációs hatása könnyen megzavarhatná. Bár az ilyen események ritkák, a Naprendszer kozmikus környezete folyamatosan változik, ezért időről időre más csillagok is közelebb kerülhetnek hozzánk. A múltban erre már volt is példa.
Körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt egy kettős csillagrendszer haladt át a Naprendszer külső részén található Oort-felhőn. Hasonló esemény a jövőben is bekövetkezhet, a Gliese 710 nevű vörös törpe ugyanis várhatóan mintegy egymillió év múlva közelíti meg ezt a térséget. Gravitációs hatása számos üstökös pályáját módosíthatja, és ezzel hosszú időre átrendezheti az Oort-felhő egy részét. Egy ennél sokkal közelebbi találkozás következménye azonban drámaibb lenne. Ha egy csillag körülbelül olyan távolságra haladna el mellettünk, mint amilyen messze jelenleg a Föld kering a Naptól, gravitációja akár ki is szakíthatná bolygónkat jelenlegi pályájáról.
A változás valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra történne. Az elhaladó csillag először egyre fényesebb pontként jelenne meg az égen, majd hónapokon át növekedne, végül nappal is láthatóvá válna. Amikor azonban a Föld új pályára kerülne és távolodni kezdene a Naptól, fokozatosan csökkenne a bolygót érő fény és hő mennyisége. A sarkvidéki jégtakaró terjeszkedni kezdene, a növények elpusztulnának, majd az ökoszisztémák is összeomlanának.
Mire a Föld olyan messze kerülne a Naptól, mint jelenleg a Mars, az átlagos felszíni hőmérséklet már -50 Celsius-fok körülire süllyedne. A Jupiter pályájánál ez -150 Celsius-fok közelébe süllyedne, így a felszíni élet túlnyomó része addigra megszűnne. A Nap energiája nélkül a vízkörforgás is leállna. Az óceánok felszínét idővel összefüggő jégtakaró borítaná, miközben a mélyebb rétegekben még egy ideig folyékony maradhatna a víz. Ennek oka, hogy a Föld belseje továbbra is hőt termelne, amely a tengerfenék egyes részeit melegen tarthatná. Az itt élő, szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott mikroorganizmusok ezért akár akkor is fennmaradhatnának, amikor a felszíni élet már eltűnt.
Ahogy a Föld elhagyná a Naprendszer külső vidékeit, a hőmérséklet annyira lecsökkenne, hogy már a légkör egyes gázai is megfagynának. Előbb a nitrogén, majd az oxigén hullana ki a levegőből, és vastag fagyott réteg rakódna a felszínre. Bolygónk végül úgynevezett kóbor bolygóvá válna, és csillag nélkül folytatná útját a Tejútrendszerben. Az emberiség számára azonban elméletileg maradhatna némi esély. Egy ilyen közeledő csillagot várhatóan hosszú idővel a találkozás előtt észlelnénk, így lenne lehetőség föld alatti, nukleáris vagy geotermikus energiával működő telepek létrehozására. A felszíni civilizáció eltűnne, de kisebb közösségek akár hosszabb ideig is fennmaradhatnának.
Mindez természetesen szélsőségesen valószínűtlen forgatókönyv. A becslések szerint annak esélye, hogy a következő ötmilliárd évben egy csillag olyan közel haladjon el, hogy kilökje a Földet a Naprendszerből, körülbelül egy a százezerhez. Ha azonban egyszer megtörténne, bolygónk ma ismert világa gyakorlatilag megszűnne létezni.
Olvasd el ezt is!