Megtalálhatták az első Naprendszeren kívüli holdat
Több mint hatezer Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk, biztosan azonosított exoholdat azonban még egyet sem. Most egy 71 fényévre található különös rendszer szolgáltathatja az eddigi legerősebb bizonyítékot arra, hogy más csillagok körül is léteznek holdak. A felfedezés viszont rögtön felvet egy zavarba ejtő kérdést: nevezhető-e holdnak egy majdnem akkora égitest, mint a Jupiter?
A CD-35 2722 jelű rendszerben egy kisebb, M típusú csillag körül kering a CD-35 2722B nevű barna törpe. Ez az égitest valahol a bolygók és a csillagok között helyezkedik el: tömege már elegendő a deutérium fúziójához, a csillagokra jellemző hidrogénfúzióhoz azonban nem. A csillagászok azt figyelték meg, hogy a barna törpe mozgása nem teljesen szabályos. Valami időről időre enyhén eltéríti a pályájáról, a legjobb magyarázat pedig egy nagy tömegű kísérő jelenléte.
A számítások szerint az objektum tömege eléri a Jupiter tömegének mintegy 90 százalékát, és 170 nap alatt kerüli meg a barna törpét. A kutatók más lehetséges magyarázatokat is megvizsgáltak, de egyik sem illeszkedett ilyen pontosan a mérési eredményekhez. Ha a kísérő valóban létezik, egy ritka háromszintű rendszerről beszélhetünk: egy csillagról, a körülötte keringő barna törpéről, valamint az utóbbi saját kísérőjéről. Ez lenne az eddigi legerősebb exoholdjelölt, bár a kutatók egyelőre óvatosan inkább exoszatellitnek nevezik.
A névválasztás nem puszta nyelvi kérdés. A feltételezett kísérő tömege alapján önmagában akár bolygó is lehetne, csakhogy nem csillag körül kering. Holdnak nevezni sem magától értetődő, mivel központi égitestje nem bolygó, hanem barna törpe. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió jelenleg nem rendelkezik hivatalos holddefinícióval. Elképzelhető, hogy az ilyen felfedezések kényszerítik majd ki egy pontosabb kategória megalkotását, ahogy korábban a Plútó körüli vita után megszületett a törpebolygók osztálya.
A kutatók a radiálissebesség-módszert alkalmazták, amely az égitest színképének apró változásaiból következtet a mozgására. A Very Large Telescope mérései alapján a barna törpe 170 napos ciklusban közeledik a Föld felé, majd távolodik tőle. A sebességkülönbség körülbelül 600 méter másodpercenként, miközben a mérési bizonytalanság nagyjából 50 méter másodpercenként, írja az IFLScience. A kutatók szerint a jel ezért lényegesen erősebb, mint a korábban bejelentett, később megkérdőjelezett exoholdjelöltek esetében.
A rendszer különösségét az is fokozza, hogy a barna törpe erősen elnyúlt pályán mozog. Az ilyen környezet általában megnehezíti a holdak hosszú távú fennmaradását, ebben az esetben viszont a rendszer tagjai elég távol keringenek egymástól ahhoz, hogy az elrendezés stabil maradhasson. A felfedezés egyelőre még nem tekinthető az első megerősített exoholdnak. Ha viszont a későbbi megfigyelések igazolják a kísérő jelenlétét, a csillagászoknak nemcsak egy új világot kell majd felvenniük a katalógusokba, de azt is újra kell gondolniuk, mit nevezünk bolygónak, holdnak vagy valami egészen másnak.
Olvasd el ezt is!