A CD-35 2722 jelű rendszerben egy kisebb, M típusú csillag körül kering a CD-35 2722B nevű barna törpe. Ez az égitest valahol a bolygók és a csillagok között helyezkedik el: tömege már elegendő a deutérium fúziójához, a csillagokra jellemző hidrogénfúzióhoz azonban nem. A csillagászok azt figyelték meg, hogy a barna törpe mozgása nem teljesen szabályos. Valami időről időre enyhén eltéríti a pályájáról, a legjobb magyarázat pedig egy nagy tömegű kísérő jelenléte.
A számítások szerint az objektum tömege eléri a Jupiter tömegének mintegy 90 százalékát, és 170 nap alatt kerüli meg a barna törpét. A kutatók más lehetséges magyarázatokat is megvizsgáltak, de egyik sem illeszkedett ilyen pontosan a mérési eredményekhez. Ha a kísérő valóban létezik, egy ritka háromszintű rendszerről beszélhetünk: egy csillagról, a körülötte keringő barna törpéről, valamint az utóbbi saját kísérőjéről. Ez lenne az eddigi legerősebb exoholdjelölt, bár a kutatók egyelőre óvatosan inkább exoszatellitnek nevezik.
A névválasztás nem puszta nyelvi kérdés. A feltételezett kísérő tömege alapján önmagában akár bolygó is lehetne, csakhogy nem csillag körül kering. Holdnak nevezni sem magától értetődő, mivel központi égitestje nem bolygó, hanem barna törpe. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió jelenleg nem rendelkezik hivatalos holddefinícióval. Elképzelhető, hogy az ilyen felfedezések kényszerítik majd ki egy pontosabb kategória megalkotását, ahogy korábban a Plútó körüli vita után megszületett a törpebolygók osztálya.
A kutatók a radiálissebesség-módszert alkalmazták, amely az égitest színképének apró változásaiból következtet a mozgására. A Very Large Telescope mérései alapján a barna törpe 170 napos ciklusban közeledik a Föld felé, majd távolodik tőle. A sebességkülönbség körülbelül 600 méter másodpercenként, miközben a mérési bizonytalanság nagyjából 50 méter másodpercenként, írja az IFLScience. A kutatók szerint a jel ezért lényegesen erősebb, mint a korábban bejelentett, később megkérdőjelezett exoholdjelöltek esetében.
A rendszer különösségét az is fokozza, hogy a barna törpe erősen elnyúlt pályán mozog. Az ilyen környezet általában megnehezíti a holdak hosszú távú fennmaradását, ebben az esetben viszont a rendszer tagjai elég távol keringenek egymástól ahhoz, hogy az elrendezés stabil maradhasson. A felfedezés egyelőre még nem tekinthető az első megerősített exoholdnak. Ha viszont a későbbi megfigyelések igazolják a kísérő jelenlétét, a csillagászoknak nemcsak egy új világot kell majd felvenniük a katalógusokba, de azt is újra kell gondolniuk, mit nevezünk bolygónak, holdnak vagy valami egészen másnak.
Olvasd el ezt is!