NASA/Unsplash
szeptember 04., 2025  ●  Tudomány
Hamu és Gyémánt

Hamarosan kiderülhet, hogy tényleg óceán húzódik-e a Plútó felszíne alatt

2015-ben a NASA New Horizons űrszondája példátlan közelségből repült el a Plútó mellett, és egészen új képet adott a törpebolygóról. A sima jégmezők, a fiatal felszínformák és a rejtélyes ködök egy aktív, geológiailag élő világot mutattak – ez pedig felvetette a kérdést: lehet, hogy a Plútó felszíne alatt ma is egy folyékony óceán rejtőzik?

Erre a kérdésre adhat választ egy új, még csak tervezett küldetés, amely a Persephone nevet viseli – utalva a görög mitológiára, ahol Perszephoné az alvilág királynője, Plútó felesége. A misszió célja, hogy visszatérjen a törpebolygóhoz, és éveken át keringjen körülötte, alaposan feltérképezve a felszínt, a légkört és a belső szerkezetet.

A tudósok egyik legfőbb kérdése az, hogy valóban létezik-e folyékony víz a bolygó mélyén. Korábban sokan kizárták ezt a lehetőséget, hiszen egy ilyen távoli, jeges égitesten az óceánnak már rég be kellett volna fagynia. A New Horizons azonban fiatal, alig kráterezett területeket talált – ezek azt jelezhetik, hogy a belső hő még most is elég ahhoz, hogy a víz egy része folyékony maradjon.

A Persephone több mint három évig vizsgálná a Plútót és annak legnagyobb holdját, a Charont, miközben tucatnyi műszerrel gyűjtene adatokat. Ez az első, aktív kutatási szakasz már önmagában elég lehet ahhoz, hogy választ adjon a felszín alatti óceán kérdésére – vagy legalábbis szilárd tudományos alapokra helyezze a választ. A küldetés során például a bolygó alakját is elemeznék, hogy megtalálják azokat a kis domborulatokat, amelyek egykor létező vagy még mindig létező óceánra utalhatnak. Emellett az űrszonda betekintene a sötétségbe borult régiókba is, infravörös kameráival pedig akár a felszín alatti hőt is észlelhetné – számol be róla a Live Science.

Fotó: Catmando/Shutterstock

A felszín részletes feltérképezése során azt is vizsgálnák, hogy milyen mértékű felszínváltozások történtek a 2015-ös megfigyelések óta, és hogy a kráterek száma alapján mennyire aktív a Plútó és Charon felszíne. Kiemelt figyelmet fordítanának a Tartarus Dorsa nevű régióra, ahol különös, metánjégtüskékből álló képződmények találhatók.

Az is a kutatás része lenne, hogy részletesen elemezzék a Plútó légkörének összetételét, és azt, hogyan áramlik át ennek egy része Charon felszínére – ez okozhatja például a hold északi pólusának vöröses elszíneződését, amely idővel akár egyik pólusról a másikra is átvándorolhat.

A Persephone viszont egyelőre csak terv, hiszen a megvalósítása komoly technikai és pénzügyi kihívást jelent – a teljes küldetés időtartama az utazással és esetleges kiterjesztésekkel együtt akár 50 év is lehet. A költségei elérhetik a 3 milliárd dollárt, és különleges nukleáris áramforrásokra is szükség lenne, hogy az űrszonda működni tudjon ilyen távolságban. A szakértők mégis optimisták – Carly Howett, az Oxfordi Egyetem tudósa hangsúlyozta:

Rengeteg nyitott kérdés van, de ha ez a küldetés elindul, akkor végre közelebb kerülhetünk a válaszokhoz.

Nyitókép: NASA/Unsplash

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök