Málnaillatú és tele van cukorral: a Tejútrendszer meglepőbb, mint gondolnánk
A Tejútrendszer középpontjáról nem éppen egy desszert jut elsőre eszünkbe, pedig a kémiai összetétele egyre inkább emlékeztet egy különös kozmikus édességre. Korábban a málna jellegzetes aromájához is hozzájáruló vegyületet találtak errefelé, most pedig először valódi cukrot azonosítottak a csillagközi térben. A felfedezés ráadásul az élet kialakulásának egyik régi kérdéséhez is közelebb vihet bennünket.
A csillagászok a Tejútrendszer központjához közeli, mintegy 27 ezer fényévre található molekulafelhőt vizsgálták. A sűrű gáz- és portömeg már korábban is valóságos kémiai kincsesbányának bizonyult: számos olyan szerves molekulát mutattak ki benne, amelyek a földi élet megjelenése előtti folyamatokban is szerepet játszhattak.
A szakértőknek ezúttal az eritrulóz nevű cukrot sikerült megtalálniuk. Ez az első valódi monoszacharid, amelyet a csillagközi térben spektroszkópiai módszerrel azonosítottak. Cukrok már korábban is előkerültek meteoritokból és a Bennu aszteroidáról származó mintákból, az űrben pedig egyszerűbb előanyagaikat is kimutatták, de magát a cukrot eddig nem sikerült egy távoli molekulafelhőben észlelni.
Ahogy a ScienceAlert is írja, a kutatók természetesen nem tudtak mintát venni belőle. Az egyes molekulák forgási átmenetei jellegzetes mintázatot hagynak a rádióspektrumban, amely afféle kémiai ujjlenyomatként árulja el a jelenlétüket. Így derült ki, hogy a felhőben eritrulóz található. A mérések alapján a négy szénatomos eritrulóz legalább 8-17-szer nagyobb mennyiségben lehet jelen, mint a nem észlelt, három szénatomos monoszacharidok. Ez azért is meglepő, mert a tudósok arra számítottak, hogy az egyszerűbb, kevesebb szénatomból álló vegyületek lesznek gyakoribbak. Az eredmény arra utal, hogy ezeknek a molekuláknak a csillagközi kialakulása nem feltétlenül olyan egyenes vonalú folyamat, mint korábban gondolták.
A lehetséges magyarázat szerint a cukor apró porszemcsék jeges felszínén születhet meg. A sugárzás aktiválja az egyszerűbb molekulákat, amelyek reakcióba lépve bonyolultabb vegyületet alkotnak. Később lökéshullámok szabadíthatják ki az eritrulózt a jégből, így az bekerül a gázfelhőbe, ahol a rádiótávcsövek már érzékelhetik.
Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a galaxis közepén porcukros, málnaízű fánkok lebegnek. A korábban kimutatott etil-formiát csupán egyike azoknak a vegyületeknek, amelyek a málna aromájához is hozzájárulnak, a térségben pedig számos mérgező molekula is jelen van. A hasonlat mégis jól érzékelteti, mennyire váratlan és összetett lehet a világűr kémiája.
A felfedezés igazi jelentősége az élet eredetéhez kapcsolódik. A cukrok nélkülözhetetlenek az élő sejtek működéséhez, és a DNS, valamint az RNS felépítésében is alapvető szerepet játszanak. Mivel a korai Föld körülményeit modellező kísérletekben a monoszacharidok nem keletkeznek elegendő mennyiségben, elképzelhető, hogy egy részük már a Naprendszer kialakulása előtt, a csillagközi térben létrejött, majd meteoritok és aszteroidák közvetítésével jutott el bolygónkra.
Olvasd el ezt is!