Most vagyunk a legtávolabb a Naptól, mégis tombol a hőség – de miért?
Július 6-án a Föld elérte pályájának azt a pontját, amikor a legtávolabb jár a Naptól. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ez éppen arra az időszakra esik, amikor sorra dőlnek meg a melegrekordok és Európa-szerte tombol a hőség. A magyarázat nem a távolságban, hanem a Föld tengelyferdeségében és a szárazföldek eloszlásában rejlik.
2026. július 6-án a Föld elérte naptávolpontját, vagyis azt a pályaszakaszt, amikor éves útja során a legtávolabb jár a csillagától. Ilyenkor sokakban felmerülhet a kérdés: ha most vagyunk a legtávolabb a Naptól, miért tombol a hőség az északi féltekén?
A válaszhoz először érdemes tisztázni, hogy a Föld pályája nem tökéletes kör, hanem enyhén elnyúlt ellipszis. Ez azt jelenti, hogy bolygónk az év során hol kicsit közelebb, hol kicsit távolabb kerül a Naptól. A bolygópályák ellipszis alakját Johannes Kepler ismerte fel 1609-ben, részben Tycho Brahe Marsra vonatkozó megfigyelései alapján. Korábban sokáig az a nézet tartotta magát, hogy a Föld áll a világegyetem középpontjában, a Nap, a Hold és a bolygók pedig tökéletes körpályákon mozognak körülötte.
Kepler munkája éppen azért volt úttörő, mert megmutatta, hogy a bolygók mozgása nem illeszkedik a tökéletes körök elképzeléséhez. A Mars pályája különösen sok fejtörést okozott a korabeli csillagászoknak, mivel jóval elnyúltabb, mint a Földé. A mi bolygónk pályája ehhez képest csak enyhén elliptikus, szinte kör alakú, az excentricitása nagyjából 0,0167.
A naptávolpont idején a Föld körülbelül 152 087 774 kilométerre van a Naptól. Amikor viszont január környékén eléri napközelpontját, vagyis a perihéliumot, a távolság nagyjából 147,1 millió kilométerre csökken. A különbség miatt naptávolpontkor a Földre érkező napfény körülbelül 7 százalékkal gyengébb, mint napközelpont idején.
Ennek ellenére a globális átlaghőmérséklet naptávolpont környékén magasabb. Az IFLScience cikke szerint ennek egyik fő oka, hogy az északi féltekén jóval több szárazföld található, mint a délin. A szárazföldek gyorsabban melegszenek fel, mint az óceánok, így amikor az északi félteke a Nap felé dől, a bolygó átlaghőmérséklete is magasabb lehet.
A döntő tényező tehát nem a Nap–Föld távolság, sokkal inkább bolygónk tengelyferdesége. A Föld tengelye körülbelül 23,5 fokkal dől meg, ennek következtében változnak az évszakok is. Most az északi félteke fordul inkább a Nap felé, ezért hosszabbak a nappalok, meredekebb szögben érkezik a napsugárzás, és magasabb a hőmérséklet is. A déli féltekén ezzel szemben tél van, így ott kevésbé tűnik ellentmondásosnak a naptávolpont időzítése.
Roy Spencer, a NASA Global Hydrology and Climate Center munkatársa ezt azzal egészítette ki, hogy januárban ugyan közelebb vagyunk a Naphoz, de az extra napfény főként az óceánokra oszlik el. A teljes Föld átlaghőmérséklete naptávolpontkor nagyjából 2,3 Celsius-fokkal magasabb, mint napközelpontkor.
A mostani helyzet nem marad örökké így. A naptávolpont és a napközelpont időpontja lassan eltolódik, részben a naptári rendszer sajátosságai, részben a Föld pályájának fokozatos változásai miatt. Jelenleg a naptávolpont és a napközelpont viszonylag közel esik a nyári, illetve téli napfordulóhoz az északi féltekén. 1246-ban például a decemberi napforduló éppen a napközelpont napjára esett. Azóta a két dátum fokozatosan távolodik egymástól, nagyjából 58 évente egy nappal. Számítások szerint 6430-ban a napközelpont már a márciusi napéjegyenlőség idejére esik majd.
Vagyis a látszólagos ellentmondás könnyen feloldható. A Föld most valóban a legtávolabb jár a Naptól, de ez csak kis mértékben befolyásolja az évszakokat. A nyári hőséget elsősorban a tengelyferdeség, a napsugarak beesési szöge és az északi félteke szárazföldjeinek gyors felmelegedése okozza.
Olvasd el ezt is!