A gyermekgyógyászat sokat változott az elmúlt évtizedekben. Az 1970-es évekig széles körben elfogadott nézet volt, hogy a csecsemők nem úgy érzékelik a fájdalmat, mint az idősebb gyerekek és a felnőttek. A műtétek során ezért gyakran olyan szereket kaptak, amelyek megbénították őket a beavatkozás idejére. Akkoriban az orvosok dolgát az is nehezítette, hogy az érzéstelenítés még nagyobb veszélyt jelentett az újszülöttekre, főként akkor, ha eleve súlyos állapotban voltak. Charles Berde gyermekorvos és aneszteziológus szerint voltak csecsemők, akik belehaltak az altatás szövődményeibe.
A kutatási eredmények később természetesen megcáfolták ezt a feltételezést. A vizsgálatok arra jutottak, hogy a csecsemők igenis érzékelik a fájdalmat, amely náluk elhúzódó és kiterjedt reakciót válthat ki, írja a TIME 1997-es cikke.
Az 1970-es és 1980-as évek kutatásai további aggasztó összefüggéseket tártak fel. Azoknál a csecsemőknél, akik megfelelő érzéstelenítés nélkül estek át műtéten, gyakrabban jelentkeztek fertőzések, agyvérzés, izomvesztés és gyógyulási problémák. Ezzel párhuzamosan maga az aneszteziológia is fejlődött. Az érzéstelenítés kockázatai csökkentek, így egyre kevesebb érv maradt amellett, hogy a beteg csecsemőket megfosszák a fájdalomcsillapítástól. A változás idővel más gyermekgyógyászati beavatkozásokra is kiterjedt, például a csontvelő-biopsziára, a gerinccsapolásra és az ismételt vérvételekre.
Ebben az átalakulásban olyan szakemberek is szerepet vállaltak, mint Charles Berde. A gyermekorvos és aneszteziológus 1986-ban kollégáival létrehozta a Bostoni Gyermekkórház fájdalomkezelő szolgálatát, amely az elsők között foglalkozott kifejezetten gyermekek fájdalmának kezelésével az amerikai egészségügyben. Az új szemlélet szerint az akut és krónikus fájdalom ellátásához sok esetben orvosok, ápolók, pszichológusok és gyógytornászok összehangolt munkájára van szükség.
Berde szerint alapvető, hogy az orvos komolyan vegye a gyermekek fájdalmát is, és ne bagatellizálja el a panaszaikat. Korábban ugyanis előfordult, hogy a fiatal pácienseket azzal vádolták, eltúlozzák vagy csak színlelik a tüneteiket. A szakember ezzel szemben abból indult ki, hogy a fájdalom valós, ezért a kezelés első lépése az, hogy az orvos higgyen a betegnek.
A szemléletváltás végül alapjaiban formálta át a gyermekek kezelését. A csecsemők fájdalmának története ezért arra is emlékeztet, hogy az orvoslásban magától értetődőnek tartott állításokat is felülírhatják az új tudományos eredmények.
Olvasd el ezt is!