Aimee Pugh Bernard, a Coloradói Egyetem immunológusprofesszora egész életében kevesebbet aludt az átlagnál. Általában este tíz körül fekszik le, hajnali fél ötkor pedig már felébred. Előfordul olyan is, hogy mindössze öt órát alszik, másnap mégis gond nélkül elviszi sétálni a kutyáját, egy órát sportol, és reggel nyolc előtt már másfél órányi munkát is elvégez. Ami mások számára szinte elképzelhetetlen, az a családjában teljesen természetes: édesapja és testvére is hasonlóan kevés alvással beéri – írja a BBC cikke.
A legtöbb felnőttnek ugyanakkor ennél jóval több pihenésre van szüksége. Az amerikai National Sleep Foundation ajánlása szerint a 26 és 64 év közöttiek számára általában napi hét-kilenc óra alvás az ideális.
Bernard 2019-ben tudta meg, miért lehet képes ilyen kevés alvással is megfelelően működni. A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói ugyanis azonosítottak egy olyan genetikai mutációt, amely összefüggésbe hozható a természetesen rövid alvásigénnyel. Az érintettek gyakran mindössze négy-hat és fél órát alszanak éjszakánként, mégsem feltétlenül tapasztalják az alváshiány szokásos következményeit. Bernard vérmintát küldött a kutatócsoportnak, és kiderült: ő is hordozza a mutációt.
Ying-Hui Fu molekuláris biológus, a kutatás vezetője szerint az egyik legnagyobb rejtély továbbra is az, hogy ezek az emberek miért nem szenvednek látványosan a kevés alvás következményeitől.
Egy 2019-es, egereken végzett kísérletben például a kutatók azt találták, hogy a rövid alvással összefüggő genetikai eltérést hordozó állatok a kevesebb alvás mellett bizonyos memóriazavarokkal szemben is ellenállóbbnak bizonyultak. Más állatkísérletek az Alzheimer-kórhoz hasonló elváltozásokkal szembeni lehetséges védőhatásra is utaltak. Ezek az eredmények azonban egyelőre nem jelentik azt, hogy ugyanez a védelem az embereknél is bizonyított lenne.
A ritka mutációk mellett számos gyakoribb genetikai változat is befolyásolhatja, mennyit alszunk. A kutatások szerint az alvás időtartamában megfigyelhető egyéni különbségek mintegy 30–65 százaléka genetikai tényezőkkel magyarázható.
Egy közel 650 ezer felnőtt adatait vizsgáló, egyelőre szakmai lektorálás előtt álló elemzés például 244 olyan genetikai régiót azonosított, amely összefüggésbe hozható az alvás hosszával. Egy-egy ilyen gyakori genetikai változat önmagában mindössze körülbelül egyperces eltérést jelenthet, együttes hatásuk azonban már számottevő lehet. A kutatók szerint a genetikai különbségek egy átlagos ember esetében körülbelül húszpercnyi eltérést magyarázhatnak az alvás időtartamában.
Fontos azonban, hogy a rövidebb alvásra való genetikai hajlam nem feltétlenül jelent előnyt. Egyes vizsgálatok éppen azt találták, hogy bizonyos, rövidebb alvással összefüggő genetikai változatok nagyobb eséllyel társulnak álmatlansággal, fáradtsággal, depressziós tünetekkel vagy akár 2-es típusú cukorbetegséggel.
A kutatók szerint különösen fontos különbséget tenni azok között, akiknek valóban kevesebb alvásra van szükségük, és azok között, akik egyszerűen hozzászoktak a kialvatlansághoz. Egy korábbi kísérletben egészséges felnőttek két héten keresztül mindössze négy vagy hat órát tölthettek ágyban éjszakánként. A résztvevők kognitív teljesítménye folyamatosan romlott, miközben saját bevallásuk szerint csak enyhén érezték magukat álmosnak.
Hans van Dongen, a Washingtoni Állami Egyetem alváskutatója szerint az alváshiány egyik veszélye éppen az, hogy idővel egyre kevésbé vesszük észre a teljesítményünk romlását. Vagyis attól, hogy valaki öt-hat óra alvás után energikusnak érzi magát, még nem biztos, hogy szervezete valóban elegendő pihenéshez jutott.
A tudósok abban bíznak, hogy a genetikai kutatások idővel segíthetnek megkülönböztetni a természetesen rövid alvásigényű embereket azoktól, akiknél a kevés alvás hosszabb távon egészségügyi problémákhoz vezethet. A felfedezések akár új gyógyszeres kezelések fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak, de a szakértők hangsúlyozzák, hogy ehhez előbb pontosan meg kell érteni a genetikai eltérések működését és lehetséges következményeit.
Addig is érdemes szem előtt tartani, hogy a természetesen alacsony alvásigény ritka adottság. A legtöbbünk számára továbbra is a rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás jelenti az egészséges működés alapját.
Olvasd el ezt is!