Még mindig rejtély, mi történik az agyunkkal altatás közben
Az altatást gyakran a mély alváshoz hasonlítják, ám egy friss kutatás szerint ez csak részben igaz. A Yale Egyetem kutatói azt találták, hogy az elaltatott agy egyszerre mutat alvásra és kómára jellemző tulajdonságokat, miközben olyan sajátos állapotba kerül, amely egyikhez sem hasonlítható teljesen.
A legtöbben úgy gondolnak az altatásra, mint egy különösen mély alvásra: a beteg elalszik a műtőben, majd órákkal később felébred anélkül, hogy bármit érzékelt volna a beavatkozásból. A Yale School of Medicine kutatói szerint azonban a valóság ennél jóval összetettebb. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmányuk arra jutott, hogy az altatás során az agy nem pusztán alvásszerű állapotba kerül, hanem bizonyos területein a kómához hasonló működést mutat.
Bár az altatást már több mint 150 éve alkalmazzák, az agy közvetlen monitorozása viszonylag új keletű. Az altatóorvosok rendszeresen figyelik a vérnyomást, a pulzust, az oxigénszintet és más életjeleket, az altatószerek elsődleges célpontját jelentő agy működését azonban a legtöbb műtétnél nem követik folyamatosan.
Janna Helfrich, a Yale aneszteziológusa és a tanulmány vezető szerzője megjegyzi, hogy ez azért meglepő, mert az altató- és fájdalomcsillapító gyógyszerek jelentős része közvetlenül az agyra hat.
A kutatók propofollal altatott betegek agyi aktivitását vizsgálták elektroenkefalográfiával (EEG). A megszokott, kizárólag a homlokra helyezett érzékelők helyett húsz elektródával, a teljes fejbőrön rögzítették az agyi aktivitást. Az így kapott mintázatokat összevetették a mélyalvás, a REM-alvás, az éber állapot és a kóma során rögzített agyhullámokkal.
A kutatás szerint az altatott agy aktivitási mintázatai területenként eltérhetnek. Egyes régiók aktivitása az alvásra emlékeztet, mások inkább a kómához hasonlítanak, miközben olyan agyi mintázatok is megjelennek, amelyek kizárólag altatás alatt figyelhetők meg. A szakértők szerint ezért nem helytálló az a korábbi elképzelés, hogy az altatás vagy egyszerűen alvás, vagy egy kómaszerű állapot.
A túl mély altatás egyes betegeknél – különösen időseknél vagy meglévő betegségek esetén – a műtét után átmeneti memóriazavarokhoz, koncentrációs nehézségekhez és egyéb kognitív problémákhoz vezethet.
A kutatók célja ezért az, hogy a jövőben pontosabban lehessen szabályozni az altatás mélységét, és az agyat lehetőség szerint inkább egy természetesebb, alváshoz közelebb álló állapotban tartsák. Ez azért is lehet előnyös, mert az alvás számos kedvező élettani folyamathoz kapcsolódik: támogatja a kognitív működést, az immunrendszert és az anyagcserét.
A kutatók szerint az eredmények hosszabb távon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az altatóorvosok a keringés és a légzés mellett az agy aktuális állapotát is folyamatosan figyelembe vegyék.
Ha sikerül pontosabban követni, milyen tudatállapotban van a beteg a műtét során, az altatás még inkább személyre szabhatóvá válhat, ami csökkentheti a beavatkozást követő mellékhatások kockázatát és gyorsíthatja a felépülést.
Olvasd el ezt is!