Rendkívül ritka, távoli eredetű kisbolygó pusztíthatta ki a dinoszauruszokat
A dinoszauruszok valahogy még 66 millió évvel a kihalásuk után sem mennek ki a divatból. Máig újra és újra megpróbáljuk megfejteni, pontosan mi vetett véget az uralmuknak. Egy új kutatás szerint a végzetüket hozó kisbolygó ráadásul kivételesen ritka összetételű lehetett.
Mintegy 66 millió évvel ezelőtt egy körülbelül tíz kilométer átmérőjű égitest csapódott a mai Mexikó területén fekvő Yucatán-félszigetbe. Az ütközés létrehozta a Chicxulub-krátert, hatalmas cunamikat és földrengéseket indított el, a légkörbe jutó por és törmelék pedig hosszú időre eltakarta a napfényt. A bolygó gyorsan lehűlt, visszaesett a fotoszintézis, majd sorra omlottak össze a táplálékláncok. A tömeges kihalás során a földi fajok mintegy háromnegyede eltűnt, köztük a nem madárszerű dinoszauruszok is.
A katasztrófa súlyosságát több körülmény fokozhatta. A kisbolygó érzékeny, kéntartalmú kőzetekben gazdag területet talált el, ráadásul kedvezőtlen szögben érkezett. Korábbi kutatások szerint egy másik helyszín vagy eltérő becsapódási szög kisebb globális pusztítást okozhatott volna.
Az új tanulmány most magát a becsapódó égitestet vizsgálta. A kutatók a kréta és a paleogén időszak határát jelző kőzetrétegből származó minták nikkelizotópjait elemezték, majd különböző széntartalmú kondritmeteoritokéval hasonlították össze. Az eredmények alapján a Chicxulub-kisbolygó leginkább az úgynevezett Ornans-típusú, vagyis CO-kondritokkal mutathat rokonságot. Ez egy rendkívül ritka meteoritcsoport, amelynek anyaga a Naprendszer külsőbb térségeiben alakulhatott ki.
A kutatás nem teszi lehetővé az égitest teljes bizonyosságú besorolását, de a CO-kondritos eredetet jelöli meg a legvalószínűbb lehetőségként. Ez azért is érdekes, mert ezek a meteoritok viszonylag kevés ként és más illékony anyagot tartalmaznak.
Mindez arra utal, hogy a globális lehűlést és a savas esőket kiváltó kén jelentős része valószínűleg nem magából a kisbolygóból származott. Sokkal inkább a Yucatán-félsziget kéntartalmú kőzeteiből szabadulhatott fel az ütközés során. A kutatók szerint a légkörbe jutó finom por és törmelék játszhatta a legfontosabb szerepet abban, hogy a bolygó hosszú időre sötétségbe és hidegbe borult.
Olvasd el ezt is!